Segítség, gyerekkel vagyok…

Gyerekkel a párkeresés (főleg több gyerekkel) valljuk be nem a legegyszerűbb dolog. Arról nem is beszélve, hogy a kapcsolatunk kudarca, még ki nem hevert sebei, esetleges nehézségei elemi erővel nehezednek ránk és az új szerelemre. Előfordulhat, hogy több sikertelen randi van mögötted, mire rád talál a szerelem, de az is lehet, hogy ez már akkor megtalál, amikor még házas vagy. Egyik helyzet sem rózsás és nem igazán könnyíti meg az új kapcsolattal járó helyzeteket. Az előbbi nagyfokú bizonytalanságot okoz, az utóbbi pedig megnehezíti, hogy a volt házastárs támogató legyen az új párkapcsolatot illetően.

Mindezek ellenére egy új szerelem nagy lökést tud adni az embernek. A boldog pillanatokat azonban idővel beárnyékolják a két család fúziójával  járó kihívások.

Ezek közül az egyik nagy probléma, hogy hogyan és mikor mutassam be az új párom a gyerekemnek?

Egy pár szó a válás utáni érzelmekről

Egy válást követően nehéz talpra állni, hiszen amikor tönkre megy a házasságunk, szó szerint arcul csap az élet. Senki nem úgy indul egy családnak, hogy az 5-10-15-20 év után egyszer csak véget ér. Akkor is nehéz ez a lépés, ha már valójában érzelmek sincsenek, hiszen maga a CSALÁD  fogalma, az érzés amit hozzákapcsolunk szertefoszlott. Bármi is történik, ilyen már soha többé nem lesz. Bárhogy is alakul az életünk, ennek a zárt egységnek vége. A hiány valamilyen szinten örökre jelen marad. A tudat, amikor ránézel a gyermekedre (gyermekeidre), hogy nem tudtad számára megadni azt a biztonságot, azt a családi légkört, amiről mindig is álmodtál, nehéz és sokáig kísért. Azonban nem kell, hogy ez egy olyan erős bűntudattá nője ki magát, ami abban is gátol téged, hogy továbblépj vagy ha már megtetted megakadályozzon abban, hogy titokban tartsd az érzéseidet, a kapcsolatodat, mert félsz attól, mit szól majd a gyereked.

Az indokolatlan bűntudat sajnos nagyon sokszor rossz tanácsadó és gyakran látom a klienseimnél, a környezetemben is, hogy elvált anyák (sőt apukák is) feláldozzák magukat a gyermekük szolgálatáért, háttérbe helyezve ezzel saját igényüket a boldogságra. Lemondanak a szerelemről, ha úgy látják nehézségekkel jár. Azt kell, hogy mondjam, ez nem helyes magatartás és nem támogatja a gyereket semmilyen formában, sőt inkább ártó hatással van a család minden tagjára.

Ha a szülő a válást követően továbblép és sikerül egy harmónikus, békés párkapcsolatot működtetnie, amibe idővel a gyerekek is becsatlakoznak (mozaikcsalád), akkor egy olyan mintát kapnak örökül, ami megmutatja számukra, hogy egy nem működő kapcsolatból ki lehet lépni és az átélt fájdalmak ellenére tovább lehet lépni és van lehetőség újra boldognak lenni.

Azonban ha a válás utáni gyász kitolódik, a gyerek csak a szenvedést és önfeláldozást látja, a meggyötört mártír szülőt, aki áldozati szerepbe lépett, főleg ha ezt gyakran fel is hánytorgatja, az a gyermekben is egy negatív képet közvetít és a legtöbbször az ilyen családban felnőtt gyerek alig várja, hogy kiszakadjon ebből a környezetből.

Az első találkozás, ahol nincs jó vagy rossz

Azt gondolom, hogy az első találkozás sok mindent eldönthet, azonban ez nem jelenti azt, hogy ha ez nem igazán úgy sül el, ahogyan eltervezted, még idővel nem lesz jobb. Sajnos nagyon sok olyan példát tudnék hozni, ahol az első „randi” úgy tűnt jól sikerült, mégis ez a siker okozta azt a törést, ami utána évekig visszavetette a kapcsolatot a gyerekekkel.

Itt ugyanis sokszor bekapcsolódik a másik szülő, aki nem biztos, hogy készen áll a volt párjának az új társát befogadni és osztozkodni a szülői szerepen (sajnos ez főként a nőknél tud igen erőteljesen megjelenni). Ebben az esetben a láthatást követően lelkesen mesélő gyerek, aki éppen ódákat zeng apu vagy anyu új párjáról könnyen lehet szem és fültanúja annak, hogy az érintett szülő dührohamot kap, zokog, majd magába roskad. Nem beszélve arról a monológról amit végig kell hallgatnia. Ez a későbbi kapcsolódást sajnos nagyon megnehezíti.

Éppen ezért a bemutatás előtt fontos tudni, hogy az érintett felek mennyire állnak készen arra, hogy ezt az új helyzetet kezeljék.

Az sem egyedi, hogy az első találkozások nagy ellenállásba ütköznek. Nagyobb gyerekeknél, akik már felfogják mi történik körülöttük, sokszor dacosan, dühösen, elutasítóan viselkednek. Nekik szükségük van a bizalom kialakítására. Ne felejtsd el, hogy a gyerekek is gyászolnak. Elveszítették a klasszikus családjukat és most egy idegen, számukra teljesen új helyzettel ismerkednek. Ahogyan Te is. Csak neked ott a szerelem. Neki csak a „helyzet” van, amit el kell fogadni. Ezért ne siettesd.

Az első találkozások legyenek rövidek, egy semleges helyen

Nem gyakran de előfordul, hogy mind a két felnőtt esetében rendben van a háttér, letisztult a múlt.

Akkor egyszerű lehet a helyzet, hiszen vélhetően tényleg azon fog múlni a siker, hogy mennyire tudnak kapcsolódni egymáshoz a felek. Érdemes az első találkozást egy külső, semleges helyszínen megtenni, lehetőleg egy olyan programmal, ami a a gyerek(kek) számára élmény, el tudják engedni magukat, nincs kényszer kommunikáció, azonban van lehetőség az ismerkedésre. Az első program ne legyen túl hosszú, hiszen előre nem látható, hogy kiből mit hoz ki.

A programot követően este mindenképpen beszélgess el a gyermekkel, hogyan érezte magát, azonban a párodról ne faggasd, hagyd, hogy ő meséljen. Abból amit mond, szerintem érezni fogod, hogy miként élte meg a napot. Ha pozitív a visszajelzés, akkor be lehet iktatni egy olyan estét, amikor esetleg átjön a párod a lakásba egy társasjátékra, vacsira. Ez azért fontos, hogy meglásd, miként reagál a saját környezetében arra, ha ott megjelenik egy „idegen”.

Ezek a rövidebb programok egyik félre sem rónak hirtelen nagy terheket, viszont lehetőséget ad a leendő család tagjainak egy kötetlenebb kapcsolat építésre. Ha úgy látod, a gyerekek nehezebben alkalmazkodnak, akkor érdemesebb az első időben csak kevesebb találkozást beiktatni és arra tenni a hangsúlyt, hogy a Ti párkapcsolatotok stabil és erős legyen, ezért sok közös programot csináljatok kettesben. 

A kettesben eltöltött idő létfontosságú lesz

Hidd el nekem, a rengeteg kettesben töltött idő, boldog pillanatok a későbbiekben nagyon jó szolgálatot fognak tenni, mert ezekből fogsz tudni táplálkozni, amikor megérkeznek az új családdal (mozaikcsalád) járó napi kihívások. Ezért aztán ne sürgesd az időt arra vonatkozóan, hogy mihamarabb egy család legyetek, bármennyire is vonzónak tűnik. Ott ugyanis egy olyan élet vár rád, amire biztosan mondom, hogy nem leszel felkészülve. A vegyes családdal (mozaikcsalád) járó kihívások, párkapcsolati problémák, érzelmi zűrzavarok ugyanis egy olyan terep, ahol napi szinten kell majd megbírkózni nem várt érzésekkel, problémákkal.

A jó hír, hogy itt vagyok és segítek neked ebben, ha szeretnéd.

Én azt javaslom, hagyj időt a kapcsolatotoknak, éld meg a gondtalan pillanatokat, mert amint ez szerelem szintet lép és elindul a családdá válás folyamata, az összeköltözéssel járó nehézségek, a nyugodt percek véget érnek.

Soha ne felejtsd el, hogy ez a szerelem egy veszteségből született (válás) és ott van mögötte egy múlt (volt házastárs, volt családi egység), ami mindig is jelen lesz.

Mit tegyek, ha a volt házastárs elutasító?

Egyszer egy kliensem arról beszélt, hogy a párja volt felesége kérte, majd csak akkor mutassa be az „új nőt” ha az már biztos komoly és a volt feleség erre engedélyt ad. Akkor már több, mint egy éve a férfi a társa volt, sőt együtt is éltek a nő gyerekeivel, ahol teljesen rugalmasan ment az elfogadás. (ez gyakran van így, a nő gyerekei általában elfogadóbbak az új társsal) A férfi gyerekei még soha nem találkoztak vele. Azért keresett meg, mert szerinte ez így nem egészen normális, hogy a volt feleség még ilyen szinten része az életüknek. A láthatások idejére a férfi visszament a lakásába (amit kizárólag ezért tartott fenn) és kéthetente 4 napot ott töltött. Ilyenkor nem is találkoztak. Kliensem kezdett besokallni.

Ekkor talált rám, mint mozaikcsalád coachra, hogy segítsek neki.

Egy ilyen együttműködés során leginkább arra szoktam kitérni, hogy MI AZ OKA ANNAK, HOGY AZ EGYIK FÉL HAGYJA MAGÁT ILYEN SZINTEN IRÁNYÍTANI.  Éppen ezért, ahelyett, hogy tanácsot adtam volna, szépen végigmentünk egy folyamaton, ami arról szólt, hogy a hölgy miért nem tudja kijelölni a határait és miért csak „statisztál” a saját életében és hagyja, hogy mások döntsenek helyette. A folyamat során feltárult, hogy fél attól, ha ellentmond vagy fellázad elhagyja a férfi, akit igazán szeret és azzal mentette fel magát, hogy a külön töltött időt tekintve jól megvannak. Aztán persze az is kiderült, hogy akkor is azért vannak meg jól, mert az egész család alkalmazkodik a férfi elvárásaihoz

Kliensem félelme az újabb veszteségtől egy passzív magatartást generált, ami belül nyomasztotta, míg végül keresett valakit (jelen esetben engem), akinek mindent elmondhatott a helyzettel kapcsolatban.

Fontos itt megemlítenem, hogy válás után, főként a gyermekes férfiak és nők hajlamosak egy új kapcsolatban sokkal jobban megalkudni, mint korábban. Azt gondolhatnánk, hogy egy (esetleg több) rosszul sikerült párkapcsolat után sokkal tudatosabban keresünk majd párt és sokkal inkább az igényeink után megyünk.

Ez azonban csak azokra jellemző, akik képesek voltak a válást követően az önreflexióra, önmunkára és ezáltal sokkal tudatosabban léptek a párválasztás útjára. Akiknél ez nem történt meg, ott sajnos újra és újra előkerülnek a problémák a mézeshetek után. Mivel a problémával együtt megérkezik az újabb veszteségtől való félelem, inkább az alkalmazkodást, a másiknak való megfelelést választják a felek, ami azzal jár, hogy idővel teljesen felörlődnek ebben az új kapcsolatban.

Amikor a kliensemen végigjártuk ezt az önismereti utat (fájdalmas volt), ő is felismerte, hogy ez így nem mehet sokáig. Egy beszélgetést követően mindent elmondott a párjának az érzéseiről, arról, hogy mit gondol a kialakult helyzetről. Szerencsére a férfi tényleg szerette és nyitott volt a változásra. A gyerekek egy közös Aquapark program keretében találkoztak (itt már jelen voltak a hölgy gyermekei is, akik kb egyidősek voltak) apa új barátnőjével és teljesen jól sült el a program. A volt feleség még pár hónapig próbálkozott, végül a gyerekek voltak azok, akik kérték az apjukat, hogy ne külön legyenek kéthetente.

Gyakran a gyerekeknél (főleg kamaszoknál) is ellenállásba ütközhetünk

Sajnos gyakran előfordul, főleg idősebb gyerekek estében, hogy teljesen elzárkóznak a szüleik új párjától. Különösen erősen jelentkezhet ez akkor, ha mondjuk édesapa egy 3. fél miatt távozott és ez úgy zajlott le otthon, hogy annak a gyerekek szem és fültanúi voltak. Ez egy igen gyakori élethelyzet. 

A gyerekek ritkán vannak tudatában annak, hogy valójában milyen is a szüleik házassága, párkapcsolata. Sok helyen még mindig „divat” a gyerek előtt nem veszekszünk, kifelé azt mutatjuk minden oké, ez egy mintacsalád. Jársz nyaralni (a gyerek miatt), közös programok (gyerek miatt), minden happy, ti vagytok a szomszédok szemében a minta család. Aztán egyszer csak kiderül, hogy belül meg minden romokban, csak senki nem meri kimondani (gyerek, ház, hitel, mit szólnak majd mások…). Jön egy érzés, valami ami végre kimozdítja az egyik felet. Igazából a másiknak is szar már régóta, mégis akit megcsalnak, annak fáj. És akkor kitör a káosz. A gyerek pedig lát, amit lát, ért amit ért. Keres valakit, akire haragudni lehet. Ha akad olyan, aki nem a szülője, akkor arra fog. Mert anya az anya, apa meg apa. Ott az ősszeretet. De ott van egy idegen, arra lehet, ő nekem senki.

Erre pedig az adott szülő is rásegít. Több olyan kliensem van, akik már 6-8 éve együtt vannak a párjukkal, a mozaikcsalád is jobbára kialakult, de a gyerekek mesélik, hogy anya otthon még mindig csak “K”-ként emlegeti apa új feleségét. Ez azért valljuk be, nem annyira szolgálja a gyerekek integrációját.

Ezekben az esetekben mindenképpen ( de a többi esetben is) az apró lépésekben való kapcsolatépítést javaslom. Érdemes figyelembe venni a gyerek érzelmi állapotát, azonban ne rendeljük alá teljesen magunkat. A szeretet mindig kifizetődő, a bizalom kialakulása viszont hosszú idő lehet. Ne legyél türelmetlen, ne siettesd, azonban ahogyan azt feljebb is írtam, jelöld ki a határaidat.

Abban a kapcsolatban, ahol feladod magad, sosem leszel boldog

Egy kapcsolat soha nem szólhat arról, hogy feladjuk önmagunkat, az igényeinket és csak alkalmazkodunk. Nem arról szól, hogy folyamatosan megfeleljünk a másiknak, abban bízva, hogy akkor nem hagy el, akkor kedves lesz, akkor szeretni fog.

Soha ne kívülről várd a megerősítést arról, elég jó vagy –e, mert akkor mindig meginogsz, ha nem kapod meg. 

Merd kijelölni a határaidat és ezt megfelelő módon kommunikálni.

Ha a másik nem befogadó, ha folyamatosan csak elvár, ha csak a saját kívánalmaira akar formálni, ott sose leszel boldog.

Egy mozaikcsaláddá válás hosszú idő és rengeteg ismeretlen, nehéz helyzettel jár, amire még álmodban sem gondolsz a nagy szerelem idején.

Az egyik legnagyobb önismereti utazás és ebben az ügyfeleim is egyet értenek. Az egyik legfontosabb talán, hogy el tudd engedni az elvárásaidat, magad irányába és az új család összes tagjának az irányába.

Ha ez sikerül, tényleg könnyebb lesz majd.

Lehet, sőt biztos lesz olyan időszak (több is), amikor meginogsz a kapcsolatot illetően.

Fontos megérteni azt is, hogy az ilyen jellegű párkapcsolati problémák, magából a mozaikcsalád egyedi dinamikájából fakadnak.

Ahhoz viszont, hogy valóban megértsd hol a hiba a kapcsolatban, először magadban kell rendet tenni, mert ezáltal még az is kiderülhet, hogy valójában nagyon is működőképes az a kapcsolat.

Válás után gyerekkel valóban nem könnyű új kapcsolatba kezdeni, de nem is lehetetlen.

A jó választásnak és a jó döntésnek az alapja mindenképpen az lesz, hogy megtanulod magad előtérbe helyezni, az igényeidet megfogalmazni , a határaidat kijelölni és a folyamatba szép lassan beleereszkedni. 

Lépésről,  lépésre… Mindig egy lépés előre…Lassan…Megértés…Elfogadás……boldog család.

Ne sürgesd az egyes folyamatokat, hidd el megéri kivárni. Az idő Neked dolgozik. A szeretet pedig tényleg mindent legyőz.

 

Ha Te is nehezen birkózol meg az alakuló családoddal, kicsit kusza párkapcsolatoddal, nézd meg a kifejezetten mozaikcsaládosoknak szóló programom!

MEGNÉZEM