Timi és András (nevezzük most így őket) első alkalommal érkeznek hozzám. Látszik, hogy nagyon szeretik egymást, szorosan fogják egymás kezét, kissé zavartak, ám mosolyogva fogunk kezet. Egy kis ismeretem van már arról, hogy mi zajlik náluk, mert az első alakom előtt többnyire van egy fél órás ismerkedős beszélgetés vagy pedig e-mailben írják meg a párok a történetüket. Ez nekem is nagy segítség a találkozó előtt.
Amellett, hogy válás után újrakezdő párokkal, a mozaikcsalád kihívásaival küzdő nőkkel és férfiakkal foglalkozom, egyre többször előfordul, hogy a család gyermekével is sikerül beszélgetnem. Ez leggyakrabban a szülő kérésére, ám van, hogy a fiatal keres meg és olyan is előfordul, hogy a családi beszélgetés alkalmával buknak ki apróbb vallomások.
Kornél, aki 25 éves és maga is mozaikcsaládban nőtt fel (neve nem valós) maga kérte a beszélgetést, szerette volna elmesélni, hogy ő maga hogyan élte meg ezt a családi formát. Arra gondolt, hátha segít ezzel. Ismerjétek meg egy olyan fiú gondolatait, aki átélt egy válást, majd bekerült egy mozaikcsaládba.
Emlékszem, amikor a férjemmel annak idején összekerültünk eszünkbe se jutott a pénzügyi dolgainkon gondolkozni. Neki megvolt a saját pénze, saját bankszámlája, saját gyerekei, nekem hasonlóan. Akkor még külön laktunk, így ez nem is volt kérdés.
Aztán közös lett az ágyunk és a mindennapjaink is. A bankszámlának azonban nem. Ennek hatása szép lassan kúszott be a kapcsolatunkba.
Ha a gyereke nem lenne, minden könnyebb lenne! Amikor nincsenek itt, minden olyan jó és könnyű. Gyakori mondat a mozaikcsaládban élő pároknál. A rideg valóság azonban az, hogy itt vannak és itt is maradnak. Persze tudtad, már a kezdetekkor, hogy ez a helyzet, valahogy mégis azt gondoltad egyszerűbb lesz. Idővel majd kialakul egy új kis család, ahol boldogan éltek. Az élet azonban ennél egy sokkal bonyolultabb játék, a mozaikos lét pedig többszörösen próbára teszi az embert és a párkapcsolatot is.