Nehéz beszélni valamiről, ami ennyire ellentmondásos

Egy hagyományos család működtetése nehéz, egy mozaikcsaládé pedig kaotikus, különösen ha nem vagy rá felkészülve. A szerelem, az erős érzelmek a kapcsolat  elején okot adhatnak arra, hogy azt gondold a várható nehézségek áthidalhatóak lesznek. 

Ezek az elképzelések azonban hamar szertefoszlanak, amikor is megindul a család összeboronálása és megérkeznek az igazi kihívások, amihez sokszor semmiféle megoldás nem társul. 

A kezdeti boldog pillanatokat követi a sokk, a kiábrándultság, a tehetetlenség, frusztráltság, rengeteg veszekedés, mert álmodban sem gondoltad, hogy mennyi probléma lesz egy mozaikcsaládban. 

A legrosszabb mégis az, hogy a kudarcodról nehéz, szinte lehetetlen beszélni bárkivel is. A szégyen, a már megint nem sikerül, az érzelmi kavalkád ami benned zajlik, idővel elviselhetetlenné válik. Menekülnél de nincs hova és hát szereted a párod, nem kellene még feladni. Borzasztó harcok zajlanak Benned és nem tudod merre tovább.

Szégyellem, de még nem tudom szeretni a gyerekét

Az egyik leggyakrabban elhangzó mondat a konzultációkon. 

Miért szégyelled? Hogyan lehetne varázsütésre szeretni valakit, csak azért, mert az apját/anyját szereted? 

Ő nem a véred és még ha úgy is indultál neki a kapcsolatnak, szeretni fogod azt a gyermeket, akkor is ott a lehetősége, hogy ő elutasít, gyűlölködik, gonoszkodik, nem tisztel, irritál, ami megnehezíti a dolgodat.

Gondolj az ő helyzetébe: egy válás, aztán egy új élet, új felnőtt. Nem olyan egyszerű még felnőttként sem, nemhogy gyerekként. 

Ahogy Te küzdesz az érzéseiddel ő pont ugyanúgy küzd, csak neki még ez egy olyan helyzet, amit nem is választhatott, hiszen a felnőttek döntöttek helyette.

Fontos tudatosítanod az elején: nem baj, ha nem szereted a párod gyerekét, nem baj, ha nem érzel úgy, mint a saját gyermekeid iránt. Ők a vér a véredből.

Hidd, hogy idővel majd változik minden, csak adj időt a folyamatoknak.

A te feladatod, hogy a párod mellett köteleződj el, mint társ, aki támogatja abban, hogy együtt nevelitek az új családodba került gyermekeket. 

Nem találom a helyem az új családomban

“Egyszerűen nem tudom hol a helyem és mi a szerepem az új családomban. Ha lehet ezt családnak nevezni.”

Ez az a téma, amivel szintén sokat dolgozunk a hozzám került mozaikos családtagokkal akár párban, akár egyéni konzultáción.

Nehéz megtalálni a szerepünket a még alakuló családban, amikor éppen azzal küzdünk, hogy a fejünkben lévő elvárások nem éppen úgy alakulnak, ahogy azt terveztük.

Nőként és férfiként is gyakori probléma, de talán a mostohaanyukákat jobban megviselő helyzet, amikor kiszorulnak az apás napokon. 

Úgy érzed nincs rád szükség, apa csak a gyerekekkel foglalkozik, nincs tekintélyed, nem fogadnak szót, mintha ott sem lennél.(persze amit főtől az jöhet, meg a hasonlóak)

Szép lassan Te magad is úgy döntesz kapcsolódás helyett inkább elvonulsz, duzzogsz, vagy veszekszel a pároddal a kialakult helyzet miatt, mindezt úgy, hogy többnyire a gyerekeket okolod a problémáért.

De valóban a gyerekek az okai a fájdalmadnak? Vagy esetleg a párod, aki nem tudja kezelni a helyzetet? Aki nem áll ki melletted? Aki nem képvisel téged a gyerekeivel szemben? 

Érdemes lenne ez esetben egy kicsit a párkapcsolatot is megvizsgálni.

És akkor még nem írtam az ex által generált nehézségekről, a saját gyerek és a párunk közötti “választásról”, ami valójában inkább egy egyensúly megteremetése.

Ezek mind-mind komoly kihívások, amikről nehéz beszélni, hiszen ahogy külső nyomásra a tökéletességet, az ideálisat hajszolod, ebben az élethelyzetben biztosan találkozol azzal, hogy ez soha nem lesz az.

És tudod mi a jó hír: nem is kell, hogy az legyen! Majd alakul, majd keveredik, majd fejlődtök és ha kitartotok idővel családdá válik, a saját, általatok formált családdá.

Jó lenne egy intim közeg, ahol fejlődsz és közben beszélhetsz a problémáidról, érzéseidről?

Jó lenne valaki olyannal beszélni, aki megért, hiszen átélte mindazt amin Te most átmész?

Várlak szeretettel egy 30 perces ingyenes konzultáción.