Ha a gyereke nem lenne, minden könnyebb lenne! Amikor nincsenek itt, minden olyan jó és könnyű. Gyakori mondat a mozaikcsaládban élő pároknál. A rideg valóság azonban az, hogy itt vannak és itt is maradnak. Persze tudtad, már a kezdetekkor, hogy ez a helyzet, valahogy mégis azt gondoltad egyszerűbb lesz. Idővel majd kialakul egy új kis család, ahol boldogan éltek. Az élet azonban ennél egy sokkal bonyolultabb játék, a mozaikos lét pedig többszörösen próbára teszi az embert és a párkapcsolatot is.
Amikor összejöttünk, még örültem is, hogy a szerelmemnek vannak gyerekei
“Egyedülálló nőként nagyon vonzónak találtam Karcsit, hogy heti váltásban 2 fiút nevel. Annyira büszke voltam rá és arra gondoltam, milyen jó apukája lesz ő a közös gyerekünknek, nekem pedig egy jó lehetőség, hogy belejöjjek az anya szerepbe.”
Timi története elég tipikus, hiszen a kezdeti lelkesedés elég hamar csapott át elkeseredésbe, mikor a fiúk az apás heteken teljesen elutasították a közeledését, bármit is tett. Hibát kérlelte Karcsit, hogy segítsen ebben, ő mindig a fiúk mellett állt. Timi nem értette, hogy a határozott, talpraesett párja, aki egy nagy céget vezet, irányít, hogyan tud ilyen tehetetlenné válni, ha a gyerekeiről van szó. Ha pedig szóvá tette, hogy szerinte ez így nem egészen van rendben, abból mindig veszekedés lett.
Timi egyre szomorúbb volt és lassan azon kezdett gondolkodni kilép ebből az egész kapcsolatból. Kiégett.
Története nem egyedi. A mostohaanyukák nagy része, a kapcsolat 2-3. évében többnyire kiég, elfárad és nem látja a kiutat, merre tovább és van -e értelme.
Azt hittem, ha a gyerekek egykorúak, minden egyszerű lesz
Anna két gyerekkel, 2 évvel a megalázó válása után találkozott Krisztiánnal, aki épp vált. Neki is 2 gyereke volt, ráadásul egyidősek, együtt kosaraztak, így ismerkedtek meg. Addig beszélgettek a pálya szélén az elcseszett életükről, hogy végül egymásba szerettek. A gyerekek nagyon jól kijöttek, a két szülőt is szerették, mindaddig, míg össze nem költöztek.
Pár hónap alatt a pokol legmélyebb bugyraiban kezdték érezni magukat. A gyerekek utálkoztak, lázadtak, mind a két oldalról. Cikinek érezték az iskolában, a foci edzésen. A két felnőtt folyamatosan veszekedett, mind a kettő a saját gyerekét védte, magukra már nem jutott idő.
Nem volt közös idő, nem volt idő a beszélgetésekre…minden elveszett, ami addig működött.
Amikor hozzám eljöttek, már a szakításon gondolkodtak, holott láthatóan tényleg nagyon szerették egymást, azonban nem látták a megoldást, a kiutat.
Néha a legjobb megoldás: hátralépni egyet
Nagyon gyakran érzem, hogy a pároknak nincs eszköze arra, hogy megoldást találjanak erre az ismeretlen élethelyzetre. Ez teljesen normális, azonban annyira be vagyunk kódolva a sikerre, annyira félünk attól, megint hibázunk, sérülünk, nem tökéletesen csinálunk valamit, hogy bele se gondolunk abba, ez egy folyamat, ahol senkit sem lehet rákényszeríteni semmire és mindenhez idő kell.
Egy gyors összeköltözés, egy új szabályrendszer, új emberek, új szokások, múltbéli sérelmek, fájdalmak, nem csak a gyerekek számára riasztóak, hanem a felnőttnek is.
Mielőtt elkeseredsz amiatt, hogy nem megy, hogy a gyerek nem kapcsolódik, nem szeret, nem fogad el, gondolkozz el azon, ha neked az ő korában egyszer csak azt mondják:
mától itt laksz, ezekkel a gyerekekkel, ezzel a nénivel/bácsival, mert mi szeretjük egymást, te hogyan kezelted volna?
Lépj hátra egy kicsit, adj időt a helyzetnek, a benne élő feleknek, MAGADNAK
Anna és Krisztián végül a tanácsadások során arra jutottak, túl korán költöztek össze és mivel mind a ketten megtartották a lakásukat, visszaköltöztek egy időre és randizgatni kezdtek. Most így haladnak előre és egyre jobb a helyzet. Kapcsolatukba visszakerült a romantika, nincsenek napi értelmetlen konfliktusok. Vannak a gyerekekkel közös programok, utazások. Úgy tervezik, hogy a körülmények függvényében idővel összeköltöznek, de tanulva a hibáikból, erre már tudatosan készülnek.
Ha úgy érzed elakadtál, szeretettel várlak, mert bár néha kilátástalannak tűnik, mindig van megoldás.
Amennyiben pedig szívesen csatlakoznál inkább egy zárt, intim közösséghez, ahol egy kis létszámú kimondottan „mostohaanyukkal” kapcsolódhatsz 6 hónapon át, egy kis önismereti utazáson keresztül, akkor nézz rá a Mostohából Szövetséges programra.
