John Gottman méltán híres párkapcsolati terapeuta szerint 7 olyan jel van, amelyből 91%-os pontossággal meg tudja állapítani, nagyon rövid idő alatt, hogy egy pár elválik vagy együtt marad. Ezek közül is a 4 legveszélyesebb az általa „Apokalipszis 4 lovasának” nevezett viselkedési reakciók megjelenése.
Mit takar ez a 4 lovas elnevezés?
Egy házasságban mindig voltak, vannak és lesznek konfliktusok. Nem mindegy azonban, hogy ezeket a konfliktusokat milyen módon reagáljuk le, hogyan kezeljük.
Gottman szerint az alábbi 4 viselkedés rendszeres jelenléte a kapcsolatokban nem jelez jó irányt.
Ezek a : kritika, megvetés, védekezés, falépítés
KRITIKA:
Ahány ember, annyi féle. Szerencsére –vagy nem- különbözőek vagyunk, eltérően látjuk a világot, máshogy gondolkodunk. Senki sem tökéletes és nem is kell, hogy az legyen.
Ritka az, ha valaki pont olyan társat talál, aki minden téren megfelel az igényeinek.
Sőt, valljuk be, a legtöbbször inkább keresünk eltérőt, mint hasonlót.
Ha pedig különbözünk, lesznek nézeteltérések. Nem mindegy azonban, hogy ennek milyen módon adunk hangot.
Panaszkodunk a másikra, kérdőre vonjuk vagy folyamatosan kritizáljuk. A kritizálás ugyanis az egész ember személyét érinti, míg egy panasz, egy adott cselekvésre, viselkedésre irányul.
A kritizálás kulcsszavai: mindig és a soha.
Pl: soha nem vagy képes megcsinálni …. (általánosítás), mindig nekem kell megoldanom mindent….
MEGVETÉS:
A megvetés még durvább, mint a kritika, hiszen itt már nem csak bántó, gúnyos, szarkasztikus szavakkal, hanem gesztusokkal is sértegeted a másik felet. Kineveted, forgatod a szemed stb.
A megvetés mögött hosszú ideje fennálló düh, harag, reményvesztettség állhat, melyet kivetítesz a másik félre. Ez a harag azonban inkább a tehetetlenségről szól és arról, hogy nem mersz változtatni a helyzeten.
Az évek alatt ki nem mondott szavak, meg nem beszélt konfliktusok lassan mérgezik a kapcsolatot és a benne élő feleket.
VÉDEKEZÉS:
Amikor nincs megküzdési mechanizmusunk arra vonatkozóan, hogy egy adott konfliktushelyzetet hogyan kezeljünk, általában védekezünk vagy támadunk.
Ha valaki otthonról nem hoz mintát, hogyan kell egészségesen megoldani egy kapcsolati problémát vagy hoz egy bizonyos mintát (anyának nincs szava, az van amit apa mond, nem beszélünk a problémákról, elmegyünk otthonról amíg a másik lehiggad stb.) a saját élethelyzetében sem tud majd hatékonyan reagálni.
A védekezés egyértelműen a felelősségvállalás hiányából fakad. Ebben az esetben ugyanis egyik fél sem képes szembenézni a saját szerepével a kialakult helyzetet illetően.
A problémák folyamatos áttolása a másik félre viszont soha nem eredményez változást, hiszen mind a két fél hárít.
Ebből következően a feszültség csak tovább nő a felekben az évek alatt.
A falak már nem csak repednek, hanem potyognak a darabok.
FALÉPÍTÉS:
Mi történik, ha már belefáradtál az évek óta tartó csatározásba, a semmi megoldással nem záródó veszekedésekbe?
Amikor már szerinted ezerszer elmondtad és nincs változás?
Amikor már kritizáltad, megvetéseddel értésére adtad, hogy milyen, támadtál, védekeztél és mégse változott semmi, sőt rosszabb lett?
Akkor úgy érzed meg kell védened magad, mert már annyi sérülésed van és nem bírnál el többet.
Mi lesz a megoldás (od)?
Építesz egy védelmi falat magad köré, mert azt hiszed az segít. Már nem beszélsz, nem csinálsz semmit, csak úgy vagy a párkapcsolatba és nagyon sajnálod magad. Várod, hogy a másik lépjen. Sodródsz.
Az a baj, hogy ezen a szinten már ha próbálkozna is a másik, nem vennéd észre így ha meg is próbálja pár elutasító mondat után feladja.
A falépítés legtöbbször a férfiakra jellemző.
Ez fokozott érzelmi reakciót képes kiváltani a házastársból, ezért a másik fél támadással próbálkozik, hogy áttörje a falat.
Sajnos azonban ez csak olaj a tűzre. Az az ember ugyanis aki falat emelt, már évek óta belefáradt a kapcsolatba, csak nem mer cselekedni, vár valamire, valami külső megoldásra.
Az elzárkózás tulajdonképpen egyértelműen konfliktuskerülés. Nincs már ereje veszekedni, védekezni, magyarázkodni: elfáradt.
Ez az a pont, amikor menni kell vagy szembenézni azzal, hogyan tovább.
Ez az a pont, ahol beléphet egy új szerelem vagy egyszerűen csak kilép valamelyik fél a kapcsolatból.
Ez az pont, ahol már nem sokáig lehet elkerülni a változást és döntést kell hozni.
Hogyan tovább????
Felfedezted valamelyikben a saját párkapcsolatod problémáját? Hol tartasz most a folyamatban?
Hol tart a párod a folyamatban?
Gyakran tapasztalom a klienseimnél, hogy nem értik a párjukat, hogy „mi történt ilyen hirtelen, eddig semmi baja nem volt, működött a házasságunk”.
Aztán ahogy belemegyünk a folyamatba mindig kiderül, hogy a probléma nagyon régóta ott van, sőt a legtöbbször azt is tudják hol és mikor volt az első nagy repedés. A baj, hogy ezt nem a megfelelő módon reagálták le. Sőt a legtöbbször struccpolitikát alkalmazva, amiről nem beszélünk az nincs, gondolkodással elbagatelizálták a dolgokat.
A problémák, pláne a párkapcsolatban jelentkező problémák ennél sokkal bonyolultabbak. Ritkán oldódnak meg maguktól. Többek között azért is, mert a legtöbbször teljesen más a gond és más a súlyozás férfiak és nők között. Nem értik meg egymás baját, és sokszor nem is tesznek rá kísérletet, hogy megértsék.
A döntés a Te kezedben van!
Az, hogy milyen lesz a párkapcsolatod azon múlik, mennyit vagy képes beletenni, mennyire vagy képes folyamatosan tenni érte.
Lehetnek elvárásaid, igényeid a kapcsolatodat illetően, azonban azt ne felejtsd el, hogy azok a másik félnek is vannak. Ezek pedig csak akkor tudnak működni és megvalósulni ha a megfelelő módon ki is kommunikálod őket.
Ha úgy érzed, hogy döntési helyzet előtt állsz, keress meg bátran! Egy 30 perces ismerkedős, ingyenes konzultáció keretében, pár jól irányzott kérdés segítségével megnézzük, hogy hol is tartasz most a párkapcsolatodban.