websikehealthcheck

Blog...

Számomra a közösségi élet létfontosságú- Bendi a karantén alatt

koronavírus és a fiatalok

Hogyan élik meg a fiatalok a pandémiás helyzetet? Kíváncsi vagy rá mit éreznek, hogyan élik meg az online oktatást? Mit gondolnak az intézkedésekről? Az elmaradt ballagásokról, szalagavatókról? Vagy csak egyszerűen, hogyan élik meg ezt a számukra is teljesen új helyzetet.

Egy 18 éves, végzős gimnazista fiú véleménye a kialakult vírushelyzetről és a vele járó érzésekről.

Bendegúznak hívnak és 18 éves, végzős és egy 6 osztályos gimnáziumban tanulok.
Első sorban a humán tantárgyak érdekelnek és ezekkel is szeretnék tovább tanulni külföldön.
A karantén előtt igen csak buzgó társasági életet éltem. Extrovertált ember típusomból adódóan a bezártság után sem hagytam abba.
Érezhetően csökkent azonban, ez már maga az iskola bezárásnak is köszönhető, ami miatt naponta több tíz ismerőst/barátot nem látok. Nekem nagyjából lételemem a közösség. Fizika fájdalommal tud eltölteni (a lélekről ne is beszéljünk), ha több napon keresztül senkivel se találkozhatok. Számomra maga a közösségben lévő létezés kulcsfontosságú, főként a boldogságomban.
Az ember az emberekért él. Nekem pl. sokkal nagyobb cél az, hogy egy egészséges családom legyen, mint valamilyen munkabeli vonal elérése.

A tavaszi karanténban talán a legnagyobb változás az volt, mint mindenki másnál. Sokkal többet voltam otthon. Mivel mi éppen síelésből értünk haza, így nekem biztos volt, hogy két hétre karanténba megyek.. Nem gondoltam volna, hogy velem együtt egy ország is.

Azonban a legnagyobb “változás”, de ez nem is jó szó rá. Szóval a legnagyobb újdonság az volt, hogy láttam, milyen a mi házunk 1 hétig, úgy, hogy mindenki itthon van. Mert akarva akaratlanul is órák kiesnek a hetek folyamán az iskola, munka, szabadidő miatt. De most minden otthon történt. És ez kifejezetten érdekes volt, de számomra ugyanakkor inkább negatív.

A legjobban a lehetőség hiányzott. Nem volt lehetőségem látni az akkor még friss barátnőmet, nem volt lehetőségem a barátaimmal találkozni, másokkal lenni. Nem tudtam helyszínekre ellátogatni, programokat csinálni. Emellett még a középső bátyámmal sem találkoztam igen sokáig. Voltak részek, amelyek abszolút negatívan értek.

így utólag visszagondolva sajnálom azt, hogy az online oktatás fejletlen/(volt) és részben ennek is volt köszönhető, hogy a csalás könnyebbnek bizonyult. Egy idő után (ez kb. 2-3 napot foglal magába) nem feltétlen tartom előnynek az otthon töltött időt, mivel rendkívül haszontalanul telik.

Nyilván ebben hatalmas szerepem van, de nekem az otthoni környezet nem képes megadni a kellő mennyiségű produktivitást. Ezt össze is kötném azzal, hogy milyen hátrány ért. Természetesen majdnem minden tantárgyból lemaradtam. A jegyeim a csalásnak köszönhetően nem ezt tükrözték, de a tudás kimaradt. Ezt utolsó, érettségizős évben biztos fogom érzékelni.

A karantén miatti bezártság nagyon megviselt, főleg a sok várakozás miatt, ami amúgy sem az erősségem. A barátnőm miatt ez most különösen nehezemre esett, főként azért, hogy a páromat láthassam. A koronavírus miatti szigorítások rendkívül nehézzé tették a találkozást, így a távollét lelkileg nagyon megterhelő tudott lenni.

Ettől független alapvetően, véleményem szerint, jól éltem meg a kialakult helyzetet a nehézségek ellenére. Mivel itt is csaltam. Amikor tudtam kijártam, elmentem otthonról. Találkoztam a barátaimmal, a párommal és aktív programokkal töltöttem az időmet otthon ülés helyett. Szerencsére a környezetemben élők is támogatóak voltak, így találtam magamnak mindig társaságot. Senki se akart már otthon lenni.

Kire tudok számítani?

Az elmúlt években egy nagyon stabil, erős és széles baráti/ismerősi köröm alakult ki. Megvan az a réteg akikkel mindent, bármikor meg tudok beszélni. Nekem az is segít, hogy szeretem gyakran kiadni magamból az érzéseimet, gondolataimat és nem rágódok nagyon dolgokon ha nem muszáj. És erre ott van az a pár barát, akik önzetlenül segítenek ahol tudnak, ott van a párom aki rendkívül odaadó és ott van az egyik bátyám aki egy idősebb fejjel, még jobban ki tud egészíteni, ha valamiben hiányt szenvednék. És velük nem csak az érzésekről, félelmekről tudok beszélni, hanem szerencsére bármiről.

Szerintem a vírus egy összeesküvés elméletének következménye. Számomra sokkal kézenfekvőbb magyarázat az, hogy ferde szemű barmok kiöntötték a löttyüket, minthogy egy random srác denevért evett. A nagyhatalmak sajnos vagy nem sajnos képesek ilyet megtenni. Így úgy gondolom, hogy a vírus egy tudatos biofegyvernek készült, azonban egy véletlen folytán nem úgy és akkor hatott amikor szerették volna.

Őszintén megmondva én magától a vírustól nem félek. Biztos vagyok benne, hogy a lassan egy év alatt már én is elkaptam, de nem volt hatása rám. Sem fizikálisan sem mentálisan.

Szerintem botrányosak az intézkedések, de még mindig jobbak a semmittevésnél. Egyszerűen a világ, a kormányok nem voltak felkészülve erre. Hallottam valahol azt is, hogy az emberiség pár kipusztulási opciója közül az egyik egy vírus, ami gyógyíthatatlan.

Nyilván nem ettől fogunk kihalni.

Én sok intézkedést értelmetlennek látok, sok közülük csak a látszatra megy rá. Mivel úgy se tudnak nagyon megakadályozni semmit, ezért csináljunk valami, ami úgy tűnik segít. Csak, hogy egy példát említsek: le kell fertőtleníteni órák végén a padot (DE!: se a terem kilincsét, tábláját, székeit… mintha a vírus csak az asztal tetején lenne ott).

Nem mondanám, hogy kifejezetten hiányzik valami.
Ha egyet tehetnék, akkor azt kérném, hogy az intézkedéseket szakítsák el a politikától. Nonszensz már az, hogy a csapból is a vírus és az intézkedések folynak karöltve a hozzátartozó politikával.

Kifejezetten kíváncsi vagyok, hogy ha lesz az egész vírus után egy összegzés: 1. megmutatják e, 2. mi lesz rajta (főként számadatokra gondolok).

online oktatás covid

                                                 Online oktatás és Home office a koronavírus idején

A karantén feloldása számomra igazán azért nem hozott olyan nagy változást, mert mint mondtam én már a korlátozás alatt is megszegtem alapvető szabályokat, így nem hiányzott semmi. Nem volt bepótolni való. Mindenképp pozitív volt, hogy a közösségi és szórakozóhelyek megnyitottak és el tudtam utazni.

A második hullám és az újabb korlátozások nagyon rosszul, amolyan csalódottan érintettek. Lehetett rá számítani (csapból is ez folyik), így nem volt akkora meglepettség, mint tavasszal. Sőt talán már előbb is kellett volna lennie.

Főként megint csak az iskola miatt érint rosszul. Eddig sikerült egy 5-ös átlagot produkálnom, eszméletlen sok aktív és produktív dolgot csináltam iskolán belül és kívül.
Ez azonban megint megváltozik. Nem tudok eljárni edzeni, színjátszó körbe, a városban szórakozóhelyre menni.

Ismét visszatér az online oktatás, ami egy vicc. Magyarország nem elég fejlett ahhoz, hogy az oktatási rendszer elvárásai megfeleljenek a technikai adottságoknak. Félek attól, illetve már valamennyire be is következett. Volt egy kisebb elcsúszásom, amikor ez a produktivitás hiány beütött. Szerencsére ezt most le tudtam küzdeni.

Nyilván további rossz dolgok az alapok: nincs szalagavató, osztálykirándulás ami egy végzős évben meghatározó. Igazságtalan egy szóval.

Szerintem nekem nem igen változtatott semmit az érzelmi világomban, vagy a gondolkodás módomban. Amit negatívként éltem meg a vírus miatt, azt előtte is úgy éltem. Ami pozitív volt az szintén csak. Így szerencsére/nem szerencsére nekem ilyen szempontból sem hátrányom, sem előnyöm nem származik.

De még tart a karantén szóval ki tudja.

Szerintem mindannyiunk megtanult barátkozni magával. Mindannyiunk megtanult egyedül időt eltölteni. Elsősorban azt tapasztaltam, hogy a befolyásoltsága a karanténnak két részre osztható. Az első az általános befolyásolás, ami mindenkit érint, nagyjából ugyanúgy. (pl. mindenkinek rossz, hogy elmarad egy neves esemény). A másik oldal pedig az, hogy néhány ritkább befolyásoltság, az egyéneket, hogy érinti. (pl. akinek hozzátartozója kórházba került az sokkal óvatosabb, mint más).

A családot egyenlőre annyiban befolyásolja, hogy a nagymamámat, papámat nem puszilom meg. De ugyanolyan rendszerességgel találkozunk. Barátokkal a suli bezárása miatt mindenképp ritkábban találkozok és ismerősökkel vagy haverokkal nem is fogok olyan gyakran beszélni. De a szűk baráti kört nem érinti ezt, megoldjuk.

Tudtommal, érzelmi vagy fizikai (illetve papír) alapon még nem kaptam el a vírust.

+
… az első dolgom az lesz, hogy behívom a srácokat sörözni a Buszosba.

 

Ha fiatalként szívesen megosztanád Te is a gondolataidat, vedd fel velem a kapcsolatot, vagy pedig az első blogban leírt kérdések alapján írd meg a saját „cikkedet” és küldd el nekem a hello@kozakagoszilvia.hu e-mail címre.

Ha tetszett a cikk, oszd meg kérlek, hogy sok emberhez eljuthasson ez az értékes tartalom.

Kövess a Facebookon: Kozák-Ágó Szilvia-Újrakezdés mesterfokon

Ha pedig úgy érzed van olyan problémád,amit egyedül nem tudsz megoldani, jelentkezz egy 20 perces ingyenes konzultációra a Kapcsolat oldalon.

Kozák-Ágó Szilvia

Szólj hozzá te is!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.