websikehealthcheck

Blog...

Elmaradt 8. osztályos ballagás, elmaradt gólyatábor-Réka vallomása

újrakezdés mozaikcsalád

Hogyan élik meg a fiatalok a jelenlegi helyzetet? Vajon mit érez a végzős általános iskolás, akinek nem volt ballagása, aki nem tudott elbúcsúzni az osztálytársaitól és még egy gólyatáborba se tudott eljutni, hogy a leendő gimnazista társaival megismerkedjen?

Réka 15 éves múlt, az első karantén idején még az általános iskola 8. osztályát végezte. Izgatottan várta az év végi záró osztálykirándulást, a ballagást. Bár alapvetően introvertáltnak tartja magát és jól el van egyedül, ez a helyzet őt is megviselte.

 

Réka vagyok, 15 (2005) éves és lány. Jelenleg Ének zenei gimnáziumbába járok. Az első karantén idején még általános iskolába jártam.

A karantén előtt se volt sok barátom (mármint általános iskolában) de ahogy átkerültem gimibe, úgy egyáltalán nem lettek barátaim még 3 hónap elteltével sem, de megismétlem nekem amúgy se volt sok barátom, mert én mindig csak olvastam.

Számomra a karantén alatt a legnagyobb változás az online oktatás volt (ez is általános iskolában) amit a tanárok és a diákok se vettek nagyon komolyan, hisz úgy voltak vele, hogy mindjárt itt a nyári szünet, a legtöbb anyagot már leadták, így a tanárok többsége nem tartott online órát, csak küldték a feladatokat amiket be kellett küldeni.

A legjobban a nagy 8.-os utolsó búcsúszerű osztálykirándulás hiányzott, ami már meg volt szervezve meg minden. Szomorú voltam hogy nem tudtam elköszönni több osztálytársamtól. Év végén általában már csak ilyen lazulós, film nézős órák vannak, na azok nagyon hiányoztak. Igazából túléltem, csak így utólag voltam nagyon szomorú.

Igazából eddig nem beszéltem róla senkinek, nem is írtam le vagy ilyesmi, de nem is éreztem késztetést rá.

A koronavírustól nem félek, mármint ha meg is betegszek nagy valószínűséggel csak átmegy rajtam, aztán ennyi vagy ha meg is betegszek tőle komolyabban, akkor annak biztos így kellett történnie és nem hiszem hogy siránkoznék miatta.

Ha meg meghalok, akkor meghalok ez van, hisz egyszer úgyis meg kell, nekem mindegy, hogy ma vagy 40 év múlva.

Az intézkedések különösebben nem izgatnak, igazából egyik sem olyan, ami nagyon szíven ütött volna. Egyiket sem viseltem nagyon nehezen, maximum kényelmetlen, azt meg a legtöbb ember elviseli (szerintem).

Ami esetleg hiányzik nekem karantén miatt, az az eddig megszokott zsibongás a szünetekben. Egyébként az én életemben sok változás nem történt a korlátozások miatt.

Mivel a nyári szünetben volt a korlát feloldása, így számomra ez a nyár ugyanolyan volt mit az eddigi években. Csak abban különbözött, hogy nem mehettem el annyi táborba, mint előtte de ez is anyukám félelme miatt.
Bepótolni nagyon semmit se pótoltam be a karantén és bezártság miatt, mert mint már mondtam nem hiányzott nagyon semmi fontos és senki.

Koronavírus, újrakezdés, család

                                          A fiatalok helyzete sem egyszerű a koronavírus idején

Az újabb korlátozások is ugyanúgy érintettek, mint az előző, nagyobb változást nem hozott az életembe.Viszont, mivel új iskolába kerültem ismeretlen gyerekek közé és még valami ismerkedős gólya tábor se volt így nem is szereztem nagyon barátokat és szerintem hamar nem is fogok.

Abban reménykedek, hogy ha elmúlik ez a jelenlegi helyzet, lesz esetleg valami osztálykirándulás vagy valami ami majd közelebb hozhat minket az osztályommal.

A koronavírussal járó helyzet nem hozott nagy változásokat a gondolkodásomban, az életem is nagyrészt ugyan úgy zajlik, mint eddig, csak kicsit több a korlátozás és az aggódás.

Az általános iskolai barátaimmal eddig nem beszéltem, csak az iskolában de most a korlátozások miatt már csak online játszunk együtt, ami szerintem egy jobb tulajdonság. Anyukám sokkal jobban félt és ez sok mindenben korlátoz ami sok vitához vezet, és így olyan dolgokat sem enged meg amiket általában megengedne.(pl.: a barátokkal találkozni vagy ilyesmi is már egy kész ütemezett menetrend kell, hogy tudja hogy mit akarunk csinálni.

A lakóhelyemen kívüli események pedig szóba se jöhetnek most már így a 2. korlátozástól. Viszont a családi találkozókkor, rendezvényekkor semmi baja sincs olyankor ugyanúgy kötelező volt elmennünk, mint eddig. Ez egy rosszabb dolog.

A családom többi tagja ugyanolyan, mint a koronavírus előtt volt (szerintem).

Én még nem voltam covidos, bár még tesztet sem csináltattam soha. Családtagom sem volt még covidos és eddig egyik barátom se. Akikről eddig hallottam azok anyukám munkatársainak a rokonai voltak.

Ha végre helyreállnak a dolgok és minden újra normális lesz, az első dolgom az lesz, hogy elmennék a 4 (másik városban lakó) barátnőimmel együtt Budapestre egy szabadulószobára vagy más haszontalan időtöltést csinálni.

 

 

Kozák-Ágó Szilvia

Szólj hozzá te is!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.