A problémák gyökere egyértelműen ott található, hogy egy mozaikcsaládon belül teljesen máshogy működnek az egyes családi rendszerek, az érzelmek, a kapcsolódások.

Mire is  gondolok ennek kapcsán?

Egy mozaikcsaládban teljesen más működési dinamikák vannak, mint egy vér szerinti köteléken alapuló, hagyományos családmodell esetében.

Ebben a családban vannak az összetartozó családtagok és vannak „idegenek”.  Ez a felállás önmagában folyamatos konfliktusokat képes okozni a családtagok között.

Pedig minden olyan szépen indult…

A mozaikcsaládok létrejötte minden esetben következmény. Következménye egy válásnak, egy halálesetnek, egy rosszul sikerült kapcsolatnak (pl. egyedülálló anyaság), mindenképpen egy veszteség előzi meg.

Ezek a főként érzelmi veszteségek még évekig képesek velünk maradni és nem csak a felnőttek életében, hanem a gyermekekben is mély nyomot hagy. Ezek a sebek a legtöbbször nincsenek begyógyulva, a múltbéli kapcsolatok nincsenek tudatosan lezárva (sok esetben csak el vannak nyomva a rossz emlékek) és nagyon sokan így indulunk neki egy új szerelemnek.

A mélyen megbújó problémák azonban a „lila köd” elillanását követően gyorsan felszínre kerülnek és bármilyen új párkapcsolatot megkeserítenek.

Egy amúgy is romokra épült mozaikcsaládra pedig különösen rombolóan tud hatni a rendezetlen múlt.

Prevenció helyett tűzoltás

Általában, amikor hozzám eljut egy mozaikcsaládos  kliens, már javában benne vannak a családdá válás folyamatában vagy már éppen menekülne is ki belőle.  Az sem titok, hogy már akkor keresnek meg, amikor ég a ház és már felörli őket ez az ismeretlen, egyre csak bonyolódó helyzet. Előtte pár évet (1-2) már végig küzdöttek, és az egymás iránt érzett szerelem hajtotta a kapcsolatot.

Az érzelmek hevességének csökkenése, az újdonság varázsának elmúlása, az összeköltözéssel járó bonyodalmak azonban felszínre hozzák a valós problémákat és szembesítik a feleket a valósággal.

Azzal a valósággal, ami megmutatja nekik, hogy egy mozaikcsalád még véletlen sem úgy működik, mint egy hagyományos család. Egy ilyen családban bizony komoly érzelmi hullámvasutazás folyik a család minden tagját illetően, hosszú éveken keresztül.

Ebben a „játékban” sokkal több nemkívánatos szereplő van jelen, mint egy zárt egységet alkotó családnál.

Gondolj csak bele!

Alapesetben háborúzol egy anyóssal, apóssal, netán még pár családtaggal. Viszont simán dönthetsz úgy, hogy minimalizálod a negatív személyekkel való kapcsolattartást.

De mi a helyzet egy mozaikcsalád esetében?

Egy vegyes család teljesen nyitott rendszert alkot, rengeteg új szereplővel. Mostohák, exek. Lesznek új nagyszülők, rokonok, exfeleségek, exférjek, mostohagyerekek stb. Végtelen számú új rokon, végtelen számú konfliktushelyzettel. Van amelyikkel lehet mit kezdeni de sajnos lesz olyan is, aki napi szinten fogja megnehezíteni az életedet, a párkapcsolatodat. (pl. egy új anyós, ex, gyerek)

Pontosan ezért a mozaikcsaládban élő (vagy leendő mozaikcsaládos) pároknak nem elég egy „hagyományos” párkapcsolati tanácsadás, annál sokkal átfogóbb iránymutatásra és konkrétumokra van szüksége a sikeresség érdekében.

Természetesen azon alapoknak jelen kell lenniük a kapcsolatban ami minden jól működő párkapcsolathoz kell, viszont vannak olyan extrák, melyekre mindenképpen figyelemmel kell lenni.

Mentor folyamatom során azt szeretném elérni, hogy a párok már ne csak akkor jöjjenek tanácsadásra amikor nagy a baj, hanem egy tudatos felkészüléssel hatékonyan tudják átvészelni a mozaikcsaláddal járó párkapcsolati kihívásokat.

Az alábbiakban hozok pár tippet arra vonatkozóan, hogy mire figyelj:

KAPCSOLATI PRIORITÁS:

Egy mozaikcsalád két felnőtt ember szerelméből születik. Számukra ez boldogság, egy új lehetőség a válás után, a család többi tagja számára azonban a legtöbbször egy „kényszerkapcsolódás”.

Különösen a nőkre jellemző, hogy a válást követően még inkább kötődnek a gyermekükhöz, mely egy új kapcsolat esetében problémákat okozhat. Bármennyire is nehéznek tűnik, nem leszel attól rossz anya, ha bizonyos helyzetekben magad rakod az első helyre. Attól, hogy anya vagy még nő is vagy.

Az pedig, hogy felvállaltál egy szerelmet, és összekötötted vele az életed, kitéve az új helyzetnek a gyermekeidet is, azzal a felelősséggel is jár, hogy megmutatod nekik, igenis létezik boldog, működő párkapcsolat. Hiszen jogod van a boldogsághoz. Nem kell, hogy bűntudatot érezz!

Ehhez azonban nagy tudatosság kell. Abban az esetben ugyanis ha egy mozaikcsaládban a gyermekedet folyamatosan a párod elé helyezed több szituációban is, azzal csak a saját döntésedet fogod felül bírálni, gyermekedet egy bizonytalan helyzetbe sodorni (kivéded a párod ellen, idővel a fejetekre nő stb)a pároddal pedig folyamatosan veszekedni fogsz a kialakult helyzet miatt.

Mérlegeld, hogy miért választottad ezt a nőt/férfit. Mit vársz tőle? Mit vársz a kapcsolattól?

Ha valóban szereted és hosszú távra tervezel vele, akkor szép lassan a közös nevelés, együttműködés elérése a cél. A gyerek felnő, majd elhagyja a családi házat, lesz saját élete. A társad lesz az, aki veled marad, persze csak akkor ha ezt nem rontod el menet közben.

Nagyon jól érzed, hogy ennek az egyensúlynak a fenntartása sokkal nehezebb, mint egy hagyományos családban. Itt folyamatosan mozog a mérleg nyelve. Egy mozaikcsaládban sokszor érzed azt, hogy érzelmileg és emberileg is szétszakadsz.

Ez bizony így van és nagyon sokáig így is marad. Idővel és tudatossággal azonban egyre könnyebb lesz. Nem kerülhető el a mély önismereti munka, hiszen egy ilyen helyzet számtalan őszinte szembenézést, önreflexiót követel meg tőlünk.

PÁRKAPCSOLATI ELVÁRÁSOK

Nagyon szeretem, amikor a férfiak is bekapcsolódnak a folyamatba. Ők ugyanis teljesen más nézőpontból látják a helyzetet. Bár sokkal racionálisabbak és kevésbé empatikusak, sokszor tisztábban látják a folyamatot, mert kívülről nézik azt. A férfiak sokkal kevésbé sürgetik a családdá válási folyamatot. Számukra teljesen normális, ha az első pár év kicsit lazább.

A férfiak legtöbbször „idegenek” az új családban, mivel a leggyakoribb mozaikcsalád típus az, amikor a nő gyerekei, a nő és az új társ költözik össze, a férfi gyerekei pedig alkalmanként érkeznek.

A leggyakrabban azonban a nők keresnek meg a családot érintő problémákkal, akkor amikor már úgy érzik nagyon nem bírják tovább. Ha lehetne ebből egy statisztikát készíteni, jól mutatná, hogy nagyjából hasonló problémákkal küzdenek. Képesek egy órán keresztül sorolni, hogy a párjuk, a párjuk gyereke, a volt feleség milyen, mit csinálnak és hogy ez mennyire nem normális. Hatalmas elvárásokat támasztanak az új család irányában. Nagyon gyorsan, nagy eredményeket várnak. Ez azonban nem működik.

Ami ezeken az első beszélgetéseken saját magukról kiderül: szeretik a párjukat, mindent megtesznek (saját nézőpontjukból) és teljesen kész vannak.

A többi mind másról szól.

Mivel magam is mozaikcsaládos vagyok, teljesen átérzem azt, amiről beszélnek. Nem csak átérzem de végig is jártam az utat, amin szinte minden mozaikcsaládosnak át kell mennie. Pontosan ezért tudom, hogy hajlamosak vagyunk nagyon szélsőségesen megítélni a helyzetet. Anyaként a szívünk mélyén mindig bízunk abba, hogy ha a saját gyerekünk szeret, a másik is fog. Bízunk abba, hogy ha kedvesek vagyunk a mostoha gyerekünkkel szeretni fog. Sajnos ezek egy mozaikcsaládban teljesen máshogy működnek.
Szereted az új párod, vele képzeled el a jövődet. Szeretnél végre megélni egy boldog párkapcsolatot. Vannak elvárásaid, vannak elképzeléseid, terveid, mely véleményed szerint ezt a boldogságot szolgálják.
Igen ám, de egy olyan kapcsolatba kerültél, ahol már mindenkinek (vagy legalább az egyik félnek) van egy kemény, veszteséggel fűszerezett múltja. És akármilyen az a múlt, az ott van. Nem lehet rajta változtatni. Van benne gyerek, ex házastárs, sok seb, sok szép emlék. Ezek mind ott vannak.
Hogy miért írom ezt itt le?
Különösen a hölgyeknél tapasztalom, hogy a férfi múltján rugóznak. Faggatják, versenyeznek az exekkel, majd adott esetben féltékenységi rohamokban törnek ki.
A múlt elfogadása, tudomásul vétele kiemelten fontos, ha olyan férfit vagy nőt választasz akinek már van egy válás és gyermek az életében.
Ezért aztán lángoló szerelem ide vagy oda, ha ezt a múltat képtelen vagy elfogadni bele se vágj egy ilyen kapcsolatba, mert biztosan nem fog működni. Egy elvált, gyerekes társat úgy vállalj fel, ahogyan van.Ne támassz irreális elvárásokat, ne gondold azt, hogy miattad majd eldobja a múltját, a gyerekét. Ha pedig megteszi, gondolkodj el rajta milyen ember is ő. Hiszen ha mással megtette, veled is könnyedén megteszi.

NEVELÉSI KONFLIKTUSOK

Beleszólhat –e a párom a gyerekem nevelésébe? Akarom –e, hogy beleszóljon? Mi a helyes, hol a határ?

Ezek csupa olyan kérdések, melyek egy mozaikcsalád életében nagyon gyakran elhangzanak. A válasz sem olyan egyszerű.

Többek között azért sem, mert nagyon sok mindentől függ az, hogy melyik családnál hogyan alakul. Szinte minden vegyes család más.

Ami azonban biztos, hogy ezekről a dolgokról még a kapcsolat elején beszélni kell. Nem lehet a szőnyeg alá seperni és azt mondani, hogy lesz ahogy lesz, majd adja magát, megoldjuk.

A tapasztalatom sajnos az, hogy amennyiben ezek a nevelési kérdések nem kerülnek tisztázásra a kapcsolat elején, nagy felfordulásokat és nagy veszekedéseket fog eredményezni. Sok sértődés, érzelmi kitörés, lojalitás-és szeretet konfliktus keletkezik a hiányában.

Nem azzal van a baj, ha máshogyan gondolkodunk a gyereknevelésről és nem is azzal, ha ezen vitatkozunk. Két gyerek sem egyforma, két eltérő múltból érkező család pedig ritkán egyezik meg mindenben.

A probléma ott kezdődik, ha ezek a nevelési elgondolások, nevelési elvek a mozaikcsaláddá válás folyamatában sem közelednek egymáshoz.

Ha a párkapcsolatban folyamatos konfliktust okoznak. Na akkor van nagy baj. Ezek a konfliktusok ugyanis amellett, hogy rombolják az új kapcsolatot, negatívan befolyásolja azt is, hogy a gyerekek elfogadják az új mostohájukat és szüleik új párkapcsolatát.

Mit látnak ebből a gyerekek?

Veszekedést, vitát, ami bizonytalanságot szül bennük. Félelmet, hogy ennek a kapcsolatnak is vége lesz. Miért álljak be akkor a sorba? Miért is fogadjam el az új helyzetet? Hogy aztán megint csalódjak?

Amikor olyan emberekkel beszélgetek, akik a válást követően az új párkapcsolatukban, „mozaikcsaládosdiban” csalódtak, gyakran hallom, hogy

„a párom gyereke miatt ment tönkre a kapcsolatunk”.

Nem. Az a kapcsolat miattatok ment tönkre. Azért, mert nem tudtátok kezelni az alapvető problémákat, melyek egy mozaikcsalád működését alapjaiban határozza meg.

 

 

 

Megdöbbenve tapasztalom azonban, nem csak a klienseimnél de a környezetemben is, hogy a párok mennyire keveset beszélgetnek. Annak a kevés beszélgetésnek is a témája legtöbbször a gyerek, a pénz, a munkahelyi történések, esetleg valami pletyka.

Valódi problémákról, érzésekről nagyon kevesen beszélgetnek.

Egy kis feladat: gondold végig őszintén, hogy Te mennyit beszélgetsz napi szinten a pároddal? Miről beszélgettek?

Kihívás: próbálj meg legalább napi 30 percet arra szánni, hogy csak kettesben beszélgettek, mondjuk érzésekről, gondolatokról melyek foglalkoztatnak és eddig azt mondtad rá, hogy hülyeség, ciki megosztani.

Hová vezet, ha nem beszélgetünk az érzéseinkről, gondolatainkról?

Pár hete volt nálam egy ügyfél, aki mozaikcsaládos és 4 év után kicsit kimerültek. Természetesen kliensem gyereke a probléma oka. Mivel övé a gyerek, párja szinte csak aszisztál a gyereknevelésben, habár 4 éve közösen nevelik és a gyermek még elég fiatal.

Már a kapcsolatuk is veszélybe került. Mikor rákérdeztem, hogy mennyire szól bele a párja a gyereknevelésbe, azt válaszolta, hogy szinte semmibe de nem is akar. A kérdésre, hogy ezt ő mondta –e, azt válaszolta, nem kérdezte meg soha tőle de tudja, hogy nem is akar részt venni a gyereknevelésbe, mert nem „olyan”.

Ez számomra kicsit fura volt, mert gyakorlatilag úgy élnek, mint egy rendes család, közösen vették a lakást, anyagiak is szépen meg vannak osztva (alapvetően ritkán van ennyire ideális mozaikcsalád nálam) a férfi mégis ki van hagyva a családból.

Kiderült, hogy a gyereket érintő dolgokról soha nem beszélgetnek, ezeket magukban gyűjtik, mert nem akarnak veszekedni miatta.

A COVID helyzet azonban az online oktatással és munkával felszínre hozta ezt a problémát, ami majdnem szakításhoz vezetett.

A konzultáción azt a feladatot kapta a kliens, hogy beszélgessen erről a férjével, majd pedig közösen a gyerekkel is.

Kiderült, hogy a férje hosszú idő óta sérelmezi, hogy bár teljesen része a család életének minden tekintetben, támogatja a mostohafiát, segít neki, mégsem szólhat bele a dolgaiba, nem mondhatja el a véleményét.

A feleség pedig hosszú ideje szenved attól, hogy egyedül küzd meg a serdülő korba lépett fiával.

Mi ebből a tanulság?

Adott egy kivételesen „rendezett” mozaikcsalád, ami az elmúlt 4 évben sok akadályt leküzdött és egy kommunikációs hiányosság majdnem tönkre tette.

Nagyon fontosnak tartom és mindig elmondom a klienseimnek is, hogy merjék felvállalni az érzéseiket, gondolataikat, ne folytassanak struccpolitikát, mert hosszú távon mindenképpen káros a kapcsolatra nézve.

Hiszen ami nem jön ki, az bent rombol. Frusztrációt, ingerültséget okoz, ami egy folyamatos feszült állapotot tart fent, amellett, hogy idővel komoly betegségeket is előidézhet.

Az igazság az, hogy mozaikcsaládban nehéz „ideális párkapcsolatról” beszélni. Sokkal több befektetett munka kell hozzá, mint általában véve egy párkapcsolathoz.

Nem véletlen, hogy a sikeres, hosszú távon is működő mozaikcsaládok száma igen alacsony.

Szerencsés vagyok, mert 10 éve élek így és a férjemmel a mai napig egy szoros véd-és dacszövetséget alkotunk. Ez azonban mind a kettőnktől nagy tudatosságot, kitartást és önfejlődést igényelt.

A megoldás mindenképpen a prevenció lenne. Tudatosan felkészülni egy ilyen kapcsolatra, egy ilyen családra.

Én ebben segítelek, ha elfogadod. Hidd el, megéri, ha valóban szereted a párod és hosszú távon tervezel vele.

A Kapcsolat linken jelentkezz egy 30 perces konzultációra, ahol átbeszéljük hol tart a kapcsolatod, a családdá válás folyamata és megtervezzük a Hogyan továbbot, hogy neked is legyen egy működő mozaikcsaládod.