Elsősorban azért, mert ez az újkeletű de egyre növekvő családi életforma, önmagában is rengeteg olyan problémával küzd, ami kihívást jelent a benne élő embereknek.

Előző cikkeimben már foglalkoztam vele, hogy mik azok a minimális alappillérek, amiket érdemes átgondolni és folyamatosan szem előtt tartani. Foglalkoztam az intimitással, az énidővel. Most arra szeretnék rámutatni, hogy miért van jelentősége annak, hogy merre tartasz az önismeret rögös útján, illetve egy felmerülő konfliktus, probléma esetén mennyire egoból működsz.

Nem vagyok pszichológus, bár tanultam az egyetemen és közel állt hozzám. Amit írok, hosszú évek valós tapasztalata a saját és környezetem által. Nem akarok észt osztani, okoskodni és megmondani a tutit, mert saját életemen tapasztaltam ki, hogy mi az ami működik az én családomnál és mi az ami nem. Ez egy tapasztalás. Természetesen ahány ember, annyi működés, gondolkodás. Vannak azonban olyan tényezők, melyek hasonlóan működnek. Számomra ez egy hosszú és tanulságos folyamat volt. Ebben rengeteg munka volt saját magammal, mert bizony az én önértékelésem is a béka segge alatt volt, köszönet érte a szüleimnek, egyéb személyeknek, de legfőképp önmagamnak.

Ahhoz azonban hogy meglássam a problémáimat, felismerjem az elakadásaimat, az idióta viselkedésem okozóit, az önismereti munka legmélyebb bugyraiba kellett süllyednem. Több tanfolyamot, tréninget elvégeztem, különböző technikákat sajátítottam el, könyveket olvastam. A legnagyobb problémáimat megoldottam, az életem már hellyel közel én irányítom, kivéve mikor egoka átveszi az irányítást. Mert azért bizony, legyél Te bármennyire is rendben önmagaddal az ego az ego. Volt, van és lesz. Szeretjük, csak néha túllő a célon és utána fájhat a fejünk.

Na egy kicsit elkanyarodtam, de szerettem volna hogy érezd az önismereti munkát nem lehet megúszni ha önazonosan szeretnéd élni a saját életedet, nem pedig úgy, hogy folyamatosan alkalmazkodsz és megfelelsz mindenkinek, mert azt hiszed az által leszel szerethető.

Na de mi köze az önismeretnek az egohoz és az újrakezdéshez?

a jól vagyok mögött sokszor rengeteg kimondatlan szó van

Gondolj bele, mi történik amikor az életed közepén úgy döntesz, hogy „kalandosabb életformára” váltasz és dacolva az elemekkel, immár gyerekekkel, hátad mögött egy rossz kapcsolattal (jobbára) veszel egy mély levegőt és az érzelmeid által vezérelve beleveted magad egy teljesen újfajta kapcsolatba. (alakuló mozaikcsalád)

Na, ez a mondat kicsit hosszúra sikeredett, de azt hiszem benne van a lényeg. Ekkor még nem nagyon foglalkoztat más csak egy új esély, egy új szerelem, a boldogság, a remény, hogy a válás után van tovább, találtál társat, egyszóval minden happy.

Aztán az összeköltözéssel jönnek a problémák, a konfliktusok és nem érted, hogy pár hónap után a szerelem ellenére miért érzed magad ugyanolyan cefetül, mint a házasságodban? Miért agyalsz folyamatosan azon, hogy kell -e ez neked? Mit nyertél ezzel az egésszel?

Keresed a másikban a hibát, felhánytorgatod neki, mit nem csinál jól, rosszul kezeli a helyzetet, szerinted nem így kellene. Kioktatod, hogy kezelje az exét, hogyan legyen keményebb, hogyan nevelje a gyerekeit, esetleg azon is vitázol vele, hogy miért finanszíroz annyi mindent.

Aztán ha ő nem úgy reagál megsértődsz, fenyegetőzöl, azon töröd a fejed, hogy szakítasz. Majd idővel lehiggadsz, megbékélsz, esetleg megbeszélitek ám egy rövid idő után újra ezeken a dolgokon veszekedtek, vitatkoztok.

Ismerős?

Én azt hiszem ha mozaikcsaládban élsz, vagy új párkapcsolatban, biztosan. Ezeken mi is átmentünk a kapcsolatunk elején. Rengeteg mindennel találtuk szembe magunkat és mivel nekem is és a páromnak is sok elakadása volt a múlt miatt, bizony számtalan konfliktust szült.

Szerencsém volt, mert bár a páromnál is voltak rendesen problémák, önmagával eléggé rendben volt és átlag feletti józansággal kezelte az én dilijeimet. Nagyon jó tükör volt számomra, ahogy én is neki, hiszen belőle is jött ki azért sok gyerekkori és párkapcsolati sérülés.

Ennek ellenére sokat köszönhetek neki (és magamnak is) abban, hogy magamra találtam és mire elértem a 40 éves koromat már egy kiegyensúlyozott, boldog nő lettem.

Az önismereti munka azonban soha nem ér véget, most már sokkal tudatosabban figyelek magamra és a cselekedeteimre. Már régen nincsenek értelmetlen veszekedéseink, durva párkapcsolati konfliktusaink. Ennek pedig a fő oka az, hogy beláttuk, a konfliktusok nagy része BENNÜNK van, nem pedig a kapcsolatban.

A saját problémáinkat sugároztuk kifelé és kívülről vártuk a megoldást, ( ez és ez változzon meg, ha így lenne jó lenne stb…)ahelyett, hogy magunkban oldottuk volna fel a konfliktusokat. Mikor ezt megértettük, akkor kezdődött a változás.

Gondolkodj el ezen Te is.

Amin veszekszel a pároddal az nem a TE elakadásod véletlen?

Valóban a párkapcsolatban vannak problémáid vagy önmagadban

Honnan kérhetek segítséget, ha egyedül nem megy vagy nem ismerem fel a probléma gyökerét?

Én annak idején hiába próbáltam segítséget kérni a családunkat és a speciális helyzetünket illetően. Szerettem volna tudni, hogy mi módon lehet JÓL működtetni egy ilyen bonyolult családot. A miénk azért keményen az volt. Ebben a témában azonban nem nagyon volt senki aki hasznos tanácsot adott volna. Akkor még nem nagyon volt ismert a life coaching intézménye, pszichológushoz meg hiába mentünk, nem jutottunk semmire.

Többek között, ezért is döntöttem úgy, hogy kitanulom ezt a szakmát és segítek az olyan családoknak, mint amilyenek mi vagyunk, hogy igenis legyen esélyük egy hosszútávú, sikeres működésre a nehézségek ellenére.

De mi is az az önismeret, mert már minden csapból az folyik?

Az, hogy Te is a fentiek szerint reagálsz le bizonyos helyzeteket, abból adódik, hogy az adott területen dolgod van magaddal. Gondolj bele. Az, hogy elváltál azt jelenti egy olyan kapcsolatban éltél, amely nem elégítette ki az igényeidet, nem működött valamiért.

Valószínűleg rengeteg sebet szereztél. Még akkor is ha Te döntöttél a válás mellett.

Feldolgoztad ezeket, rendben vannak? Megkaptad a válaszokat? Kielemezted a kapcsolatodat? Tudod Te hol és mit hibáztál?

Mielőtt még mást hibáztatsz, ki kell, hogy ábrándítsalak valószínűleg rengeteg hibát követtél el, maximum a saját értékrended szerint jól csináltad.

De mit gondol erről a másik fél? Szerinte Te milyen társ voltál? Te mit nem tettél meg, ami az ő elvárása volt?

A hibáztatás bármilyen kudarcunkért mindig az ego műve. Tedd félre, hagyd el és feltárul a való. Nézz szembe önmagaddal. Fogadd el és tanulj belőle. Önmagunk megismerése, az önszeretet kialakítása az önazonosság felé vezető út első lépése, mely az egonk lassú halálát is jelenti.

Ha pedig az „egojátszmákat” sikerül minimálisra csökkenteni az életünkben és helyretenni az önbecsülésünket nagyon nagy lépést tehetünk annak irányába,hogy sikeresen és hosszútávon is működőképes családunk és kapcsolatunk legyen.

Tetszett a cikk? Szívesen olvasnál még hasonlót? Ha igen írd meg kérlek hozzászólásban!

Ha pedig úgy érzed ehhez segítségre van szükséged, várlak szeretettel!

Válassz szolgáltatásaim közül azt,amelyik számodra a legideálisabb!

A megoldás mindenképpen a prevenció lenne. Tudatosan felkészülni a válást követően egy új kapcsolatra, illetve adott esetben egy mozaikcsaládra.

Én ebben segítelek, ha elfogadod.

A Kapcsolat linken jelentkezz egy 30 perces ingyenes, kötöttségektől mentes konzultációra, ahol átbeszéljük hol tart a kapcsolatod, a családdá válás folyamata és megtervezzük a Hogyan továbbot, hogy neked is legyen a válást követően egy jól működő párkapcsolatod vagy pedig egy működő mozaikcsaládod.