websikehealthcheck

Blog...

Hogyan kezeljük a pénzügyeket egy mozaikcsaládban?

Hogyan kezeljük a pénzügyeket egy mozaikcsaládban - Kozák Ágó Szilvia, mozaikcsalád mentor

A másik gyerekével kapcsolatos érzelmi kihívások mellett az egyik leggyakoribb konfliktusforrás az újonnan alakuló vegyes családoknál, a pénzügyekkel kapcsolatos kérdések. Ki, mit, hogyan, mennyit fizet? Mi van ha az egyik fél anyagilag rosszabb helyzetben van? Hogyan lehet ezt áthidalni? Mi lehet a jó megoldás? Ebben a cikkemben egy kicsit ezt járom körbe.

Kezdjük a pénzügyi gondolkodásunkkal

Először is fontos tisztázni, hogy milyen mintát hoztál otthonról. Már az én korosztályomat is (pedig nem vagyok egy mai csirke) igyekeztek úgy nevelni a szülők, hogy “soha ne legyél kiszolgáltatva senkinek anyagilag”, a későbbi korosztálynál pedig ez azt gondolom és látom, hogy teljesen egyértelmű az önállóságra törekvés igénye. Egyre ritkább, legalább is az én környezetemben, hogy a párok egy közös számlán osztozkodnak. Ez inkább akkor jellemző, ha a nő a gyermekek miatt főállású anya lesz, így nem kérdés, honnan jön a pénz. Ettől eltekintve már az mondható általánosnak, hogy a dolgozó emberek saját számlával rendelkeznek és arra érkezik a bevételük.

Az már egy más kérdés, hogy a külön számla mellett hogyan zajlik a kapcsolatokban a gazdálkodás. Létrehoznak esetleg egy közös számlát, ahova mind a ketten utalnak havonta, felosztják, ki mit finanszíroz vagy az összes pénzt bedobják a kalapba?
Véleményem szerint sok múlik azon, hogy mit hoztunk otthonról, mit láttunk és az mennyire hagyott bennünk pozitív vagy negatív képet. Fontos megemlíteni, leginkább az tudott egy minta lenni, hogy miként éltük meg a szüleink gazdálkodását, mert beszélni aztán nem nagyon beszéltek róla.

Nem tudom te hogy vagy ezzel de én nagyon hiányolom a magyar társadalomból azt a pénzügyi kultúrát, hogy igenis merjünk ezekről beszélni.
Most kezdem érezni, hogy valami ebben az irányban elmozdult, de mint ahogy arra sem tanítanak meg minket, hogy hogyan kell “jól csinálni” egy családot, azt se nagyon tudjuk, hogyan beszéljünk a pénzügyeinkről.

“Nem akarok vájkálni senki pénztárcájában…”

Még mindig nagyon sokszor hallható ez a mondat az emberek szájából. Szomorúan tapasztalom, hogy felnőttek, akik állítólag szeretik egymást, összekötik az életüket, gyakran tabuként kezelik a pénzügyeiket.
Különösen igaz ez a vegyes családoknál, ahol a párkapcsolat ellenére nagyon nehezen és hosszú idő után alakul ki egy pénzügyi egyensúly. Ezt azonban nagyon sok felesleges veszekedés, sértődés előzi meg, hiszen nem beszélnek róla a felek, magukba tartják az érzéseiket, ami végül végül kirobban, legtöbbször teljesen más miatt.

Miért nem beszélünk róla?

Mert így neveltek minket a szüleink. Old meg, ne legyél kiszolgáltatva, tartsd el magad.
Érdemes lenne statisztikát csinálni abból, hogy ebből a fene nagy önállóságból mennyi párkapcsolati konfliktus született és abból mennyi végződött szakítással.
Félelmetes ereje tud lenni egy neveltetésből adódó negatív gondolkodásnak.
Amikor hozzám megérkezik egy mozaikcsaládot alapító pár, az első 1-2 alkalom arról szól, hogy feltérképezem őket különböző területeken. Többek között ilyen a pénzügyi gondolkodás is.
Ezért is ajánlom a tanácsadást minden olyan párnak akik még a családdá válás előtt állnak, mert nagyon sok olyan területen tudunk végigmenni ami eszükbe se jutna és mégis fontos. Előfordul, hogy a pénzügyekről itt beszélnek először komolyan és itt kerülnek napvilágra ezzel kapcsolatos elnyomott érzések.

A mozaikcsaládokban hosszú idő után alakul ki egy pénzügyi egyensúly. - Kozák-Ágó Szilvia

“Nálunk mindenki a saját gyerekét finanszírozza, az extrákat pedig az állja aki jobban keres”

Bevallom a mozaikcsaládos párokkal való közös munka meglepően sok újdonsággal szolgál. Szinte ahány család, annyi megoldás. Ami közös, hogy mindig van a pénz miatt kisebb nagyobb konfliktus, belső rossz érzés.

Miből is fakadhatnak ezek?

Nagyon gyakori, hogy a pár egyik tagja sokkal jobb anyagi helyzetben van, mint a másik. Az sem ritka, hogy az új családi helyzet (közös gyerek érkezik, költözés miatti munkafeladás stb), miatt hirtelen az egyik fél átmenetileg kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Ez az érzés nagyon sokszor okoz belső feszültséget, különösen ha az illető előtte teljes önálló és független volt anyagilag.
Emellett állandósul egy megfelelési kényszer is, aminek következtében a határok kitolódnak, több mindent lenyel az adott fél, csak azért, mert ő nem rendelkezik bevétellel.
Itt említeném meg, nem mellékesen, mert nagyon fontos, hogy azok a nők akik így élik meg ezt az átmeneti helyzetet, sokszor a gyerekeiket is önkéntelenül bele kényszerítik ebbe az “alázatos” szerepbe, mondván, “viselkedj jól, tőle függünk”.

Ez gyakran előjön, amikor ilyen helyzetben élő mozaikcsaládos tinivel konzultálok. Ők ezt rettentően igazságtalannak tartják, hogy az anyjuk félelmei miatt több dologban korlátozva vannak, amelyek pedig a fejlődésük részei. Ilyenkor igyekszem ezt visszacsatolni a felnőttek számára, ami többnyire meglepetést okoz nekik is.
A konzultációkon ha ez napvilágra kerül, sokszor meglepődnek a felek, hogy mennyire eltérően élik meg ezt a helyzetet. A legtöbb esetben a másik (főként férfiak) nagyon szívesen segítene, ha tudna róla, illetve meg sem fordul a fejében, hogy a párja ezeken vívódik, emiatt feszült.

Az is okozhat bonyodalmat, ha az egyik fél (jellemzően a nő) gyermekei napi szinten jelen vannak a pár életében, a nő bevételéből viszont a közös programokra nem sok marad a gyerekek mellett.

Gyakran okoz frusztrációt az is, ha a pár egyik tagja könnyebben megteheti, hogy nagy értékű ajándékokkal, nyaralásokkal, akár egy autóval lepje meg a szeretteit. Hiába jönnek szívből ezek az ajándékok, konfliktust okozhat, ha a másik fél rosszul éli meg.

“Az én volt férjem alig fizet, te pedig rengeteget adsz haza” - Kozák-Ágó Szilvia mozaikcsalád mentor

“Az én volt férjem alig fizet, te pedig rengeteget adsz haza”

Nem véletlen hagytam a végére ezt a kérdéskört. Nagyon gyakran visszatérő probléma.

“Minek fizetsz olyan sokat a volt feleségednek?”
“Egy csomó mindent Te veszel a gyerekeknek!”
“Még a nyaralásukat is Te fizeted!”

Sorolhatnám a mondatokat, melyeket elég gyakran hallok. Ismerős valamelyik? Te mivel egészítenéd ki? Kíváncsi vagyok tényleg.
Nehéz lehet látni, hogy a szeretett férfi mennyi pénzt fizet, főleg ha sokszor egyértelmű, hogy ebből a volt feleség nyerészkedik.
Különösen nehéz ez akkor, ha a Te volt férjed nem hogy nem fizet tartásdíjat (vagy nevetségesen kevés összeget) de nem is igazán töri magát azon, hogy teljes értékű apja maradjon a gyerekeinek. Semmi plusz program, akkor viszi a gyerekeket amikor kedve van, nem vesz nekik semmit.

Ezzel szemben ott az új párunk, aki tényleg egy minta apa, heti váltásban hozza a gyerekeket, elég magas tartásdíjat fizet míg így is, nyaralás, telelés, programok.

Tény és való, hogy nehéz napi szinten látni azt, a párod gyermekei a válás után is számíthatnak az édesapjukra minden téren, míg a Te gyerekeidet szinte elfelejtette az apjuk.
Ezek a Te saját belső csatáid, amiket a bűntudat generál, viszont hidd el nem vezet sehová, hiszen pont azon az emberen fogod leverni, aki aztán tényleg nem érdemli meg.
A fene nagy igazság az, valójában Te is pont azt szeretnéd, hogy a gyermekeid édesapja is hasonlóan viselkedjen.

A pénzügyi gondolkodásunk, a pénzhez való viszonyunk és az, hogy mennyire vagyunk képesek ezen változtatni, sokkal mélyebben van jelen a párkapcsolatokban is, mint azt gondoljuk.

Éppen ezért, nagyon fontos, hogy tudjatok beszélni róla a kapcsolatotok bármelyik szakaszában, de az összeköltözés előtt mindenképpen. Az, hogy nálatok milyen finanszírozási forma válik majd be az teljesen a Ti döntésetek lesz. A lényeg, hogy működjön és mind a ketten partnerek legyetek a kivitelezésben.

Fontos megértened, hogy amikor egy pár lesztek, közös háztartással, felelősséggel tartoztok a család iránt. Minden tagja iránt. Pontosan ezért, merj segítséget kérni, beszélj az esetleges anyagi nehézségeidről, a hozzá kapcsolódó érzéseidről.

Garantálom, hogy meg fogsz lepődni az eredményen.

Kozák-Ágó Szilvia

Szólj hozzá te is!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.