Egy mozaikcsalád (vegyes család, patchwork család) létrejötte és működtetése pont egy ilyen eset. Erre aztán senki nem készíti fel az embert. Dobjuk be a gyereket a közösbe, aztán gyerünk. Ha ez ilyen egyszerű lenne. Amit pedig erről témáról az amerikai sorozatokban látunk, na azt felejtsük el, mert a valóság sajnos sokkal bonyolultabb és embert próbálóbb.

Nem hangzik túl jól, igaz? 

Ha most összeugrott a gyomrod és ideges lettél, van egy jó hírem. Kívülről nézve bármilyen ijesztőnek tűnik ez a felállás, egy kis odafigyeléssel és kommunikációval egy abszolút egészségesen működő családot hozhatsz létre.

Saját sokéves tapasztalatom és az ügyfelekkel történő beszélgetések alapján összeállítottam egy listát azokról a problémákról, melyek a leggyakrabban fordultak elő, mint konfliktusforrás. Érdemes ezeket az összeköltözés előtt tisztázni, mert nagyon megkönnyítheti a kapcsolódás első időszakát. Hidd el nekem, ezek nélkül is lesz még sok apró konfliktus amin dolgozni kell. Az alapok azonban legyenek rendben.

Esetleg Te már benne vagy és pont ezekkel a problémákkal küzdesz? 

Ez a cikk akkor is segít, hiszen ezeket bármikor rendbe lehet tenni, ha tényleg azt szeretnéd, hogy működjön a kapcsolat.

És hát miért is ne szeretnéd? Valld be őszintén, nem azért vállaltál be egy ilyen kapcsolatot, hogy az első nehézségek után feladd! És nem is kell, mert idővel és szeretettel működni fog. Csak egy kicsit több tolerancia és kompromisszum kell, mint a hagyományos család esetében.

Akkor nézzük, mi is ez az 5 nagyon fontos dolog.

• A MINDIG „MUMUS” PÉNZÜGYEK

Azt hiszem bátran mondhatom, hogy ez az egyik legnagyobb és legnehezebb probléma. Ki merem jelenteni, hogy ehhez nem is kell ma mozaikcsaládban élni, hiszen egy hagyományos párkapcsolatban is legalább annyira probléma, mint egy vegyes családban. Manapság egyre gyakoribb jelenség a pénzügyi önállóság a kapcsolatokban, ami kiegészül egy közös számlával a közös kiadásokra. Vannak azonban olyan családok, ahol mindenki bevétele egy közös számlára vándorol és abból gazdálkodnak.

Pontosan ezért, MINDIG érdemes tisztázni, hogy a két család fúziójával, a két háztartás eggyé válásával, hogyan lesznek kezelve a pénzügyek. Meglehet, hogy az egyik fél egy olyan kapcsolatból érkezik ahol saját maga rendelkezett a jövedelme felett, a másiknál közös kassza volt és ezt most is így szeretné. Nem árt gondolni arra is, hogy legtöbbször a férfinak van egy fizetési kötelezettsége kifelé, a nő pedig tartásdíjat kap a gyermekei után. Lehet, hogy furcsának tűnik, azonban sok konfliktust okoz (főleg a nő részérő), hogy a férfi „sokat fizet” a volt asszonynak a gyermekei után, ami a másik fél részéről egy nagy kiadás a családi kasszából. Ez főleg akkor erősödik fel, amikor a nő volt férje viszont keveset vagy egyáltalán nem fizet.

Egy jó tanács arra az esetre, ha ebben a cipőben jársz!

Ha ezen veszekedsz a pároddal, gondolj arra, hogy ebben a szituációban téged az frusztrál, hogy NEKED nem fizet ennyit és ilyen rendesen a volt párod. Többek közt valószínűleg ezért sem vagy már vele. Közelítsd meg a problémát arról az oldalról, hogy istenem, milyen szerencsés ember vagyok, hogy most egy ilyen ember van mellettem. Azt  a pénzt így is úgy is ki kell fizetni, szóval kár rajta problémázni és veszekedni. Okés ez így? Érted a lényeget? Hidd el jobb lesz neki is meg neked is.

De akkor mi a jó megoldás?

Mindenképp fontos tisztázni, hogy mindenki a saját keresetével gazdálkodik és gondoskodik a saját gyermekéről, annak kiadásairól, vagy lesz esetleg közös számla amiről a közös dolgok kerülnek kifizetésre. Az se kizárt, minden megy a közösbe. A lényeg, hogy tisztázzátok még az elején és akkor nem lesz vita. Aztán a későbbiekben ezen még van lehetőség változtatni.

Csak egy példa erre.  Volt egy nagyon kedves ügyfelem, aki 4 gyerekkel talált magának párt a válása után. A férfi azon kevesek közé tartozott, akinél a válás után maradt a 2 gyermeke. Mikor egy család lettek, összesen 6 gyerekük lett napi szinten egy fedél alatt. Azért ez kemény, igaz? És bár mind a ketten szerettek volna pénzügyileg függetlenek maradni, idővel rájöttek, hogy ez ebben a felállásban lehetetlen, mert a pénzek előbb-utóbb összefolytak, rengeteg lett a kiadás. Többszöri nagy vita után feladták és bedobták a pénzüket a közösbe. A mai napig boldogan élnek.

Ezt a példát egy kis biztatásnak hoztam, hogy bárhogy is döntötök az elején, legyetek rugalmasak és alkalmazkodjatok a saját családotok helyzetéhez.

Lényeg a lényeg, hogy annak tisztázása, ki mit fizet nagyon fontos, ennek ellenére azt gondolom kevesen gondolják ezt át, érzik a fontosságát. A pénzügyi rendezetlenség nagyon sok konfliktus forrása lehet a későbbiekben, ezért fontos erről beszélni. Ez nem ciki, ez nem kellemetlen, hiszen ez egy hagyományos családban is így működik. Ne féljünk hát erről őszintén beszélni a párunkkal.

• HOL FOGUNK ÉLNI?

Szintén egy nagyon fontos téma, bár ez elsősorban a gyermekeket érinti. Nagyon sok esetben fordul elő, hogy az új család valamelyik fél házában kezdi el a közös életet. A felnőttek számára ez többnyire nem okoz törést, valószínűleg meg lesz a külön hálószoba is, azonban a gyerekek számára ez egy teljesen új helyzetet teremt.

Ritka az olyan eset, hogy a lakás nagysága lehetőséget nyújt arra, hogy továbbra is mindenkinek saját élettere legyen. Azok a gyermekek akik eddig is a lakásban éltek, megvolt a saját kis birodalmuk, most betolakodóként tekintenek az újonnan érkezett mostohatesókra. Az érkező gyermekek pedig, teljesen jogosan idegennek, megtűrtnek érzik magukat az új helyen.

Amennyiben nincs lehetőség arra, hogy a család egy új otthonba költözzön, igyekezzünk úgy kialakítani a lakást, hogy abban mindenkinek jusson egy kis sziget, amit az övének érez, a szobák újraosztása során pedig kérjük ki a gyermekek véleményét, többek között a fal színéről, a bútorok elhelyezkedéséről, esetleg vegyük meg azt közösen.

• TISZTÁZZUK A LÁTHATÁST ÉS AZ ÜNNEPEKET!

Az új család létrejötte teljesen átalakítja az eddigi szokásokat, melyek a láthatást és a családi ünnepeket illeti. Sok esetben, amíg az elvált felek nem élnek párkapcsolatban a gyerekek szinte rendszer nélkül vannak a szülőknél. Mondhatni, rugalmasan kezelik a kapcsolattartást, annak ellenére, hogy ez valamilyen formában szabályozásra került.

Láthatás, mi itt a probléma? Jön amikor akar.

Ez így van. De mégsem. Amikor a gyerekek kicsik, ez általában nem okoz problémát, hiszen adott egy időpont amit a felek megbeszélnek és a gyermek akkor érkezik. A probléma akkor kezdődik, amikor elérik azt a kort, hogy már önállóan döntenek arról, hogy ők éppen mikor akarják látni a szülőt. Alapesetben ezzel sincs gond, sőt van olyan eset amikor ez pozitív fordulattal jár.

Mire gondolok itt? 

Sajnos nagyon sok családnál jellemző, hogy a nő korlátozza a láthatást a férfi irányába. Ennek megvannak a maga okai, ebbe itt nem mennék bele, ez egy komoly önismereti téma. Ami a végzésbe bekerült ahhoz tartja magát, sőt van aki tovább megy és szándékosan még programot is szervez a gyermek részére az apás hétvégékre. Sajnos a lelkiismeretesebb apukáknak a magyar jogrendszer sem segít sokat, így kénytelenek elfogadni a helyzetet. Ahogy azonban a gyerek nő, tágul a tudata és nyílik a szeme, eljön a pont, hogy a fiatal önálló életre kel és saját maga dönt arról, hogy láthatásra megy.

Igen ám, de ekkor történik meg az is, hogy bár apuka örül, a gyermek váratlan felbukkanása ( jobbik eset ha szól időben) némi fejtörést okozhat a családnak, mert mondjuk program van amiben nem kalkuláltak plussz fővel.

Hogyan kezeljünk egy ilyen szitut?

Adjuk a gyerek tudtára, hogy ha váratlanul érkezik alkalmazkodni kell a család programjához. Azonban beszéljünk vele és párunkkal is arról, hogy nem gond ha jön, bármikor jöhet hisz a család tagja, azonban jelezze azt. Mindenképp éreztessük, hogy nem azzal van a baj, hogy jön, hanem azzal, hogy nem tudunk róla.

És mi a helyzet a nagy családi ünnepekkel?

Az új családi összefonódás egy kicsit megemeli a „szűk családi kör” létszámát. Hirtelen a család az új rokonokkal nagyon nagyra nő. Az ünnepek megszervezése egy hagyományos család esetében sem egyszerű, hiszen ott is sokfelé kell megfelelni. Na ezt egy mozaikcsalád esetében turbózzuk fel, úgy, hogy azt se felejtsük el, az elvált féllel is egyeztetnünk kell. Ebből pedig egyenesen következik, hogy fokozott szervezést igényel az ünnepek beosztása, hiszen az új család új rokonokat, új szokásokat generál, melyeket a békesség miatt érdemes figyelembe venni. Ezt tisztázzuk az elején egymással is és a családtagokkal is, hogy ebből a későbbiekben ne legyen konfliktus.

Azt hiszem mindannyiunk ismeri azt a szülői, rokoni érzelmi zsarolást, mikor valamelyik közeli családtagunk, hatalmas önsajnálat közepette tolja nekünk, a „nálunk ez a szokás, már évtizedek óta így van és ehhez ragaszkodom” szöveget. Lépjünk túl ezen, ne szakadjunk szét. Alakítsunk ki az új családunkkal új szokásokat és ezt fogadtassuk el a rokonsággal is. Ne felejtsük el, ez a család az elején még nagyon törékeny, ezért mindenképp ezt helyezzük fókuszba.

• ÉRTÉKRENDEK TISZTÁZÁSA

Egy mozaikcsaládba mindenki a saját értékrendjével, nevelési elveivel érkezik. Az új helyzet nem szabad, hogy két külön család egymás mellett élése legyen, hanem arra kell törekedni, hogy idővel egy működő család jöjjön létre. Ehhez azonban szükséges, hogy a felek tisztázzák, az alapvető működési feltételeket. Többek között, hogyan fegyelmezzenek, milyen következményei vannak bizonyos viselkedéseknek, mik az elvárások, ki mibe szólhat bele stb.

Nagyon jellemző és az ügyfeleknél szintén a leggyakoribban visszatérő probléma, hogy a távollévő gyerek/gyerekek (főként az apa részéről) általában kéthetente érkeznek a családba, vagy legalább is nem napi szinten részei a család életének. A ritka találkozások miatt a férfiak ilyenkor hajlamosak elnézőbbek lenni a saját gyerekükkel, mint azzal akivel napi szinten együtt vannak. Viselkedése nem következetes, arra hivatkozva, hogy olyan ritkán vagyok velük, ilyenkor had ne neveljem már őket.

Sajnos ez a gondolkodás amellett, hogy részben érthető, nem túl hatékony, mert mindenkire rossz hatással van. A párunk igazságtalannak érzi (jogosan), azok a gyerekek akik napi szinten velünk élnek szintén, az érkező gyerekek pedig az gondolják, hogy itt mindent lehet és nincsenek szabályok. Ezért aztán minden láthatás után konfliktus keletkezik a felek között. Kerüljük ezt el, legyenek az elvárások egyértelműek és következetesek. Van erre sok jó megoldás, hogy édesapa ezt a pár napot tartalmasan töltse el a gyermekeivel.

Az értékrendek tisztázásánál sokszor kiderülhet, hogy bár a két fél között nagy a szerelem, képtelenek azonosulni a másik nevelési elképzeléseivel. Amennyiben ezt nem sikerül közös nevezőre hozni, szinte biztosra vehető, hogy a mozaikcsalád működése sikertelen lesz. Azonban ha megfogadod a fenti tanácsaimat, simán menni fog a dolog. Hidd el, tapasztalatból beszélek.

De ha úgy érzed nem megy egyedül, segítek.

• MINŐSÉGI IDŐ A HÁZASTÁRSSAL:

Utoljára hagytam ezt a témát, bár szerintem ez az egyik legfontosabb, ez MINDEN család működésének alappillére. A vegyes családok kb. 2-3 év alatt jutnak el arra a működési szintre, amikor már úgy érezhetjük, van esély arra, hogy igazi családdá váljunk.

A folyamat alatt sokszor érezzük azt, hogy fel akarjuk adni. Rengeteg a kihívás, a kudarc, a fájdalom, a tehetetlenség. Egy ilyen családhoz sok türelem, megértés és folyamatos kommunikáció szükséges.

Ez egy embert és kapcsolatot próbáló folyamat lesz minden résztvevő számára.

Különösen fontos, hogy ebben a feszültséggel teli környezetben mindenképp szánjunk a társunkra valódi minőségi időt. Ennek jelentőségét gondolom nem kell hangsúlyoznom, tekintettel arra az egyszerű tényre, hogy a kialakult helyzetet a mi szerelmünk idézte elő. Kutya kötelességünk tehát ápolni, gondozni és kitartani a párunk mellett.

Na mit gondolsz? Te hogy állsz ezekkel a területekkel? Nálad is probléma és úgy érzed nem tudod egyedül megoldani?

 

Ha tetszett a cikk, szólj hozzá!