websikehealthcheck

Blog...

A vírus egy esély a gondolkodásváltásra-Patrik

Koronavírus, járvány, karantén

Hogyan élik meg a fiatalok a jelenlegi helyzetet? Vajon mit érez a ballagó középiskolás? Mit érez az, akinek a lételeme a társaság, emberek között lenni, beszélgetni? Hogyan viselkedik egy extrovertált és egy introvertált fiatal? Hogyan reagál a 15 éves és hogyan a 22 éves egyetemista? A magyar és a külföldi fiatal? Sok mindenben különböznek, de rengeteg a hasonlóság is.

Patrik 18 éves és egy éve költözött a családjával Németországból egy balatoni kisvárosba a szüleivel. Kicsit töri még a magyart, ezért a szófordulatai néha nagyon egyediek, de igyekeztem megőrizni a gondolatait, mondatait, mert egy ritka értékes fiatal. Sok szeretettel adom át az ő vallomását.

Számomra nagyon fontosak az emberek és a sociális életem is fontos, mert nem szeretnék úgy végződni, mint azok a gyerekek akik 0-24 a gép előtt ülnek.
A közösség számomra egy fontos dolog de sajnos most már a közösség általaban a sociális médiárol szól.
A karantén okozta legnagyobb változás számomra az, hogy arra köteleztek, hogy el kell kezdeni a gépemet meg az internetet használni, ami nem igazán tetszett nekem.

A korlátozások miatt a legjobban az hiányzott, hogy nem mehettem ki a haverokkal találkozni vagyis az, hogy arra köteleztek legyek otthon. Én nem bírom ha valaki bármire is kötelez, mert akkor elkezd gyűlni bennem a düh, hogy nem vagyok szabad.

Nagyon rossz volt, hogy elmaradtak az esti horgászások, meg a bulizások. Nyugtalan és dühös voltam a korlátozások miatt, persze tudom, hogy ezt annak érdekében csináltuk, hogy kevesebb legyen a fertőzés. Ez a dolog tartott vissza, hogy ne boruljak ki teljesen, mert szeretem az embertársaimat és nem akarnám, hogy valakinek baja essen, mert én az utcán bulizok és sétálgatok.

Végül hozzászoktam és sikeresen tudtam alkalmazkodni ehhez az új helyzethez és már egészen jól belejöttem.

Én igazából mindenkivel tudok beszélni az érzéseimről de sajnos nem mindenki nyílik e felé. A félelmeimet a legjobban az ellenségemmel tudom megbeszélni, ami furán hangzik de ő meg tudja nekem mondani a szemembe, hogy ezt meg ezt egyszerűen túl hülye vagyok megcsinálni és ez azért van, mert félek, mert nehéz a saját félelmeket bevallani magadnak.

Véleményem szerint ez a vírus kellet a világnak, hogy az emberek egy kicsit magukba forduljanak és eltűnt a smog Kína felet wow, ez egy durva dolog. Kevesebb autó volt az úton, kacsák szabadon úszkáltak a nagyvárosok szökőkútjaiban és ez egy nagyon szép dolog.

Hogy félek -e a vírustól ? Igazából én nem, csak a többi embert féltettem, pl. a nagymamámat, aki éppen a kórházból jött friss műtéssel, de nem csak őt.
Mentem a városba és hallgatóztam az egyik hölgy mondta, hogy kiműtötték a rákot neki és akkor is megijedtem és azt mondom ilyen emberekre kell vigyázni. Önmagamat nem féltem a vírustól, sőt önmagamat nem féltem általánosan sok dologtól, amíg mást nem bántok vele.

tarts távolságot a vírus miatt

                                     “Magamat nem féltem a vírustól, de vannak akikre vigyázni kell”            

Az szerintem teljesen természetes, hogy fiatalként a buli hiányzik a legjobban barátokkal amivel valószínűleg minden fiatal egyet ért, és ez egyben a legnehezebb is a kapcsolódások hiánya.

A karantén feloldását követően, egyértelmű hogy abba a pillanatban, ahogy lehetett egyből mentem bulizni és elvesztettem az eszem. Akkor egy kicsit leszartam, hogy vírus van csak végre kimehettem és élvezhettem a szabadságot, a társaságot.

Aztán egy hét múlva csak úgy eszembe jutott, hogy igazából mi is a célom, hogy megvédjem azokat akik esetleg nem tudják kezelni a vírust. Csak annyira örültem, hogy kimehettem és kinyitott végre minden a korlátozások után, hogy ezt kihasználtam.

Sajnos visszagondolva lehet, hogy kicsit felelőtlen dolog volt, de jó érzés is volt egyben.

A mostani korlátozások szerintem rosszabbak, mert szeretek este sétálni, futni nekem ez nagyon lazító volt. De most bezártak otthonra és este 8 után már nem mehetek ki.

Véleményem szerint nem egy ilyen intézkedés fogja megvédeni az emberiséget.

Most már mindenkitől azt hallani, hogy „mikor lesz vége ennek is mikor lesz megint minden olyan, mint régen“ na ez egy nagy faszság, mert semmi nem lesz olyan, mint régen pl. A vírus be fog épülni az emberiségbe, mint az influenza és velünk marad.

Véleményem szerint ez a helyzet nem jó, de bízom benne, hogy az emberek vittek magukkal valamit a vírusból és, hogy megint kevesebb autó lesz. Az a baj, hogy azt látom és ez nyáron is látható volt, hogy az emberek még nem fogták fel, hogy milyen jó érzés az amikor a természet megtisztul.

Van még egy olyan dolog, hogy az emberek a vírus előtt nagyon rá voltak függve a sociális médiára és a vírus okozta korlátozások ráébresztették őket arra, hogy mégis milyen jó volt az amikor lehetett találkozni és miután vége lett, örült mindenki, hogy találkozhatnak megint és ez egy olyan szép pillanat volt számomra, annyira csodálatos, hogy wow végre rá jöttek és érezték.

Én még nem voltam koronavírusos, viszont most egy hónapja mesélte egy pesti barátnőm, hogy ő az volt és nem érzet semmit. Mármint nem érzett szagokat és nem érezte a kaják ízeit. Ez nagyon szörnyű élmény volt neki (pálinkát inni anélkül, hogy ne érezd az ízét 🙂  Na mindegy. Utána örült neki, hogy szépen lassan visszajött az ízlése és a szaglása is, komolyabb baja nem lett. Viszont utána sokkal inkább értékelte, hogy ezek az érzékelések mennyire fontosak.

Fontos lenne, hogy az emberek végre meglássák a valódi értékeket és megtanulják becsülni azt.

Ha végre vége lesz ennek a helyzetnek, biztosan elmegyek egy nagyot bulizni a barátokkal.

Kozák-Ágó Szilvia

Szólj hozzá te is!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.