websikehealthcheck

Blog...

FIATALOK A KARATÉN ALATT – BLOG SOROZAT

Fiatalok és a koronavírus
Hogyan élik meg a fiatalok a pandémiás helyzetet?

Kíváncsi vagy rá mit éreznek, hogyan élik meg az online oktatást? Mit gondolnak az intézkedésekről? Az elmaradt ballagásokról, szalagavatókról? Vagy csak egyszerűen, hogyan élik meg ezt a számukra is teljesen új helyzetet.

Ha kíváncsi vagy rá, olvasd el blog sorozatomat, ahol 15-22 éves középiskolás és egyetemista fiatalok beszélnek őszintén érzéseikről, gondolataikról, félelmeikről. Készítettem számukra egy kérdéssort, melyhez egy kísérőlevelet kaptak. Ebben leírtam, hogy a válaszadás teljesen önkéntes, névtelen. A válaszokat megadhatják konkrétan a kérdés mellett, illetve annak mentén akár egy összefüggő szöveget is írhatnak, melybe leírnak mindent, amit a témával kapcsolatban éreznek.

Mindenki a saját maga által eldöntött verzióban válaszolt. Ezeket, apró javításokkal (stilisztika, összefüggés, helyesírás) de eredeti verziójában közlöm, a hitelesség miatt.
Fantasztikus, őszinte, néhol megható mondatokkal teli válaszok születtek, melyeket elolvasva talán kicsit máshogy nézünk a fiatalokra.
Ez a sorozat talán arra is rávilágít egy kicsit, hogy ennek a vírushelyzetnek a fiatalok épp úgy áldozatai, mint bárki más, csak nekik legfőképpen a mentális egészségük kerül veszélybe.

A fiatalok az alábbi kérdéssort kapták:

1. Mutasd be magad az alábbiak szerint: korod, nemed, milyen intézményben és mit tanulsz. A karantén előtt mennyire éltél társasági életet, mennyire fontos számodra a közösség.

2. Hogyan hatott rád a tavaszi karantén? Mi volt a legnagyobb változás? Mi hiányzott a legjobban? Milyen érzések voltak benned (fejtsd ki részletesen)? Milyen hátrányok értek a karantén miatt? Ezeket hogyan kezelted? Tudtad –e kezelni? Kire tudsz számítani, kivel tudsz beszélni az érzéseidről, félelmeidről?

3. Mit gondolsz magáról a vírusról? Mennyire félsz tőle? Kérlek saját szavaiddal ejtsd ki az érzéseidet, véleményedet.

4. Fiatalként mit gondolsz az intézkedésekről? Mi a legnehezebb számodra? Mi hiányzik a legjobban?

5. Mit adott számodra a nyáron a korlátozások feloldása? Mit csináltál másképp, mint előtte? Mit pótoltál be legelőször?

6. Hogyan éled meg az újabb korlátozásokat? Rosszabbul, ugyanúgy, jobban? Milyen érzések kavarognak benned? Mitől félsz a legjobban a jelenlegi helyzetben? Milyen félelmeid fogalmazódnak meg?

7. A gondolkodásmódodban, az életedben változtatott valamit ez a kialakult helyzet? Ha igen, mit? Fejtsd ki légy szíves.

8. Hogy látod, a környezetedben mennyire változtak meg az emberek? Felnőttek, fiatalok. Ha változtak miben? Milyen irányban?

9. Az egymással való kapcsolatotokat mennyire befolyásolja ez a helyzet? Család, barátok, találkozások.

10. Voltál már COVIDOS? Valaki a családban, barátok, ismerősök, rokonok közül valaki? Ha igen, mit tapasztaltál? Hogyan élted meg? Kérlek írd le a tapasztalataidat, érzéseidet, az ez által bekövetkezett nézőpontváltást. (amennyiben volt)

+1. Fejezd be a mondatot!

Ha végre helyreállnak a dolgok és minden újra normális lesz, az első dolgom az lesz, hogy ….

online oktatás covid

                                                 Online oktatás és Home office a koronavírus idején

A visszaérkezett válaszok között van olyan ami másik országban élő magyar fiataloktól érkezett. Vannak olyanok,akik a tavaszi karantén idején még általános iskolába jártak, az őszi idején pedig már gimnazisták lettek. Vannak akik nem tudtak elballagni (soha),mert 6 osztályos gimnáziumban végeztek a karantén idején, így se általános iskolából, se gimnáziumból nem tudtak „hagyományos módon” elbúcsúzni. Vannak továbbá sokan, akik most végzősök és talán szalagavató és ballagás nélkül zárják a csodás középiskolai éveiket.
És ott vannak az egyetemisták, akik idén kezdtek. Izgatottan költöztek a koliba és kezdték volna a gondtalan, szülőktől távoli, bulis éveiket. Gyakorlatilag arra sem volt idejük, hogy megismerjék egymást, már költözhettek haza.

Ezzel a kis sorozattal azt szeretném bemutatni, hogy bár sehol nem olvashatunk róla, ez a korosztály,  borzasztóan küzd és szenved ebben a helyzetben.

Szülőként felelősek vagyunk azért, hogy észrevegyük és meglássuk azt, ha a gyermekünk magába fordul. Beszélgessünk vele, kérdezzük, ne hagyjuk, hogy begubózzon a szobájába. Most még a barátok sem tudnak úgy segíteni, ahogy eddig.
Küzdenek, harcolnak a maguk módján. Keresik a motivációt, az elveszett rendszert az életükbe. Nem látják a végét, ahogyan mi felnőttek sem.

Sosem volt nagyobb szükség a család összetartó erejére, mint most.

Ha pedig nem megy egyedül, ne habozz segítséget kérni!

Remélem ezzel a blog sorozattal sikerül egy kicsit a fiatalok szemével is megmutatnom ezt a jelenlegi vírushelyzetet és azt, hogy ez a generáció igen is értékes, érző és felelősségteljesen képes látni és kezelni még a kifordult, számukra oly idegen helyzeteket is.

Kellemes olvasást kívánok!

Ha pedig fiatalként szívesen megosztanád Te is a gondolataidat, vedd fel velem a kapcsolatot, vagy pedig a fenti kérdések alapján írd meg a saját „cikkedet” és küldd el nekem a hello@kozakagoszilvia.hu e-mail címre.

Ha tetszett a cikk, oszd meg kérlek, hogy sok emberhez eljuthasson ez az értékes tartalom.

Kövess a Facebookon: Kozák-Ágó Szilvia-Újrakezdés mesterfokon

Ha pedig úgy érzed van olyan problémád,amit egyedül nem tudsz megoldani, jelentkezz egy 20 perces ingyenes konzultációra a Kapcsolat oldalon.

Kozák-Ágó Szilvia

Szólj hozzá te is!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.